Nagyon szeretek rajzolni.. rajzaim sokszor nagyon részletesek és minden fűződik rá valamire a lapot jól kitöltve..hát ez az írás is ilyesmi lett most.. se eleje se vége, de mégis benne van minden, ami most bennem is :) Camino, váltás, szeretet, következtetések és a szabaduló lélek..
Ajánlom minden szabadulni vágyónak, aki képes eligazodni betűerdőim sűrűjében :)
Minden okkal történik .Ha valahol nem érzed jól magad, az
azért van, mert nem ott van a helyed. Mert egy jobb hely vár rád. Ha valahol
nem úgy bánnak veled,ha nem tudsz önmagad lenni valaki mellett, akkor nem vele
és nem ott van a helyed..
Ezek nem csak szavak, beszél a tapasztalat..
Hogy ki mikor jut el a lelépéshez, az
irányváltáshoz, az útrakeléshez, a változáshoz, ez egyén és sokminden
függvénye. Mindenkinek van egy útja, amit csak maga tud megküzdeni. Nem
lehetünk okosak senki életében, mert mindenki a maga módján, a maga
szemszögéből tudja alakítani a sorsát, a dolgait.
Oly sokan mondták már nekem: "De
bátor vagy, mert meglépted.. bezzeg én nem tudok kiszállni ebből, én nem tudok
változtatni, mert nem vagyok ilyen bátor!" Ilyenkor mosolygok magamban.. ha
tudnátok, hogy hányszor mondtam én is ezt az elmúlt években.. hogy „nem tudok
kiszállni”.. és csak vergődtem tovább.. egészen addig amíg meg nem jött az
utolsó löket. Épp ezért senkit nem szabad megszólni, mert épp nyűglődik és vergődik, hogy "de hülye miért nem lép már ki", mert valószínű neki még tanulnia kell valamit a vergődésből, és az ő ideje még nem most jött el. De mindenki életében van ilyen.
Viszont ez az utolsó löket nem azonnal
jön.. először kisebb löketek, kisebb fájdalmak.. majd egyre nagyobbak, majd
egyre gyorsabban és egyre intenzívebben gurulunk lefelé a lejtőn.. és aztán jön
egy olyan pont, amikor felfogod, hogy innen még ugyan lehet lejjebb, de már nem
kéne azt megvárni.. Amikor rájössz, hogy már nem ezt érdemled, amit most épp az
élet ad.. amikor eldöntöd, hogy mostantól megadod a tiszteletet magadnak, és
megszereted magad mert máshogy nem megy.
És akkor elindulsz magaddal valamerre..
Nem egy kis útra, mert tudod, hogy az már nem segít. Neked most valami nagyon
nagy dologra van szükséged..
Mert a szabad lelked, amit eddig bekötni próbált a
környezeted és nekik megfelelően saját magad is, most már döngeti a rácsokat,
hogy szabaduljon! Először csak kopogtatott finoman „hahó, engedj ki légyszi”,
de te meg sem hallottad.. aztán elkezdte rúgdosni a falait.. de te még mindig
csak visszarúgtál neki.. aztán fellázadt és erőszakos lett.. gyötört, hogy „nem
éreted már, hogy KI AKAROK JUTNI?” És akkor már nincs több ellenállás, mert
annyira felszívta magát, hogy áttör minden rácsot és falat és csak megy előre..
szárnyal, fut, rohan, őrült tempóban.. aztán megnyugszik.. mert látja, hogy már
nem kell menekülnie. Már nem akarja senki visszatuszkolni a rácsok mögé.. már
megnövekedett és megerősödött annyira, hogy ha akarnák sem tudnák többé
bezárni..
..és ha megnyugszik ez a tomboló és bősz lélek, és lecsendesedik, akkor előbújik belőle
valami csodálatos, amit úgy hívnak: szeretet.
Ez egy szép befejezés lehetne, tehetnék most pontot, de nem
teszek. Olvassatok csak tovább :)
Azt gondolom mindannyiunk célja és legfőbb vágya, hogy szeretni tudjunk
és szeretve legyünk. Minden erőnket ez az alapigény mozgatja. Azért ejtek pár
szót erről, mert az útrakelés, az irány változtatás, a lelépés, a
munkahelyváltás, a párkapcsolati szakítás és minden más döntő lépésünk az
életben azért történik, mert valahol már nem vagyunk szeretve, megbecsülve és
elfogadva, és ezért keresem azt az újat, ami segít e tátongó lyukat betömni, és
szeretettel feltölteni. Ezért!
Mondhatja bárki, hogy „de én csak azért utazok
mert olyan szép és érdekes, mert annyira gyönyörű a naplemente a Himalájáról”
okéé, ezt elhiszem, és én is indulnék azonnal naplementét nézni a Kanári-szigetekről vagy a balatonvilágosi magaspartról de az akkor is több
annál, mint egy szimpla „de szép” élmény. Ilyenkor átölel a szeretet, ami ott
ragyog a lenyugvó napban. Átölel a szeretet a gyönyörű szép és tiszta természeti jelenségek láttán. Az égbe magasodó hegyek, a messze nyúló zöld mezők, a tenger morajlása, ahogy a szikláknak csapódik, vagy a fodrozódó homokos partok.. hát ki ne szeretné ezeket? Miért volt az az úton, hogy egy gyönyörű naplemente, ami ezer színbe festette az eget, olyan erőt adott, hogy egyszerűen nem féltem
attól hogyan lesz tovább? Mert azt éreztem szeretve vagyok most épp onnét
fentről.. hogy valakinek gondja van rám..
..de hagyjuk most a gyönyörű természeti
jelenségeket! Nézzük az embereket.. utazgatunk, vándorolunk egy nagy hátizsákkal,
bottal (már aki) , aranyos kis vándorok, utazók vagyunk.. Kissé
kiszolgáltatottak, hiszen bőven kiléptünk a komfort zónából, és elhagytuk a
biztonságot.. és ezt az emberek szeretik! Szvíesen beszélgetnek velünk, érdekli
őket kik vagyunk, mik vagyunk, milyen történeteket rejtünk, miért vándorlunk, utazunk, szÍvesen segítenek
nekünk, támogatnak minket! Hát hogy ne lenne ez jó érzés! És ez nem csak annyi,
hogy „szeretek utazni, mert jó, ahogy az emberek rám mosolyognak.. mert jó,
ahogy annyi ember beszélget velem.. jó, ahogy új barátságokat kötök” Hát
persze, de mi történik ezek közben? Szeretve vagyunk! Érdeklődnek irántunk!
Hát
ki az aki nem vágyik erre? Én már most érzem magamon a hátizsákot, ahogy
baktatok és szívom be a friss erdei levegőt, közben odacsapódik mellém valaki
egy „Hola, Buen camino” –val.. és vigyorog, majd megkérdezi „Where are you
from?” Már ez önmagában egy szeretet élmény. Hát ha még egy cafe con leche-re is meghív.. :) Ne tagadjuk, mind vágyunk
erre! Ezt nem én találtam ki, és
szerintem nem is mondok ezzel újat. ha mindenki magába néz és megvizsgálja cselekedeteinek
indítékát, akkor tudnia kell, hogy mi
motiválta erre vagy arra.. és a végső következtetés mindig az, hogy „szeretve
akarok lenni”. Nyugi, nem valami bölcs
író könyvét másolom épp, de tény, hogy ez így működik. Olvastam is róla és ezek
alapján én is sokszor leástam a mélyre, hogy ezt most miért is tettem épp. Szóval a legelemibb igényünk a „szeretve lét”
ami magában foglal sokmindent, és mindenkinek mást jelent, hiszen ahány ember
annyi szeretetnyelv.
Oké, hogy Gary Chapman csak 5 szeretetnyelvet említ, de szerintem
ezeknek annyi árnyalata létezik, ahány ember él a Földön. És mivel mindenki
nyelve más, ezért van az, hogy sokszor nem is értjük egymásét. Az egymásra
hangolódás sok sok idő, ahogy a nyelvtanulás is.. hiába vannak villámtanfolyamok,
az igazi elsajátítás éveket is igénybe vehet. Alap szinten persze mehet már pár
hónap után is.. de az igazi megértés ennél sokkal hosszabb idő.
Nos, ha
szeretve akarunk lenni - ami teljesen jogos igény - 2 dolgot tehetünk:
Elkezdjük
megtanulni a másikat (ha még valamiért látunk benne fantáziát), vagy (ha már
nem), akkor lelépünk és másikat keresünk. Ez most elég sarkos lett, ugye? De
mindjárt megmagyarázom..
Ha pl van egy párod, akit szeretsz (tehát működik a
vonzalom+ megvannak a közös célok) , csak kicsit elbeszéltetek egymás mellett
és emiatt súrlódások vannak, akkor ez esetben semmiképp nem a lelépés a
megoldás, mert miért is? Itt kommunikációval és egymás megtanulásával abszolút
lehet javítani. De, ha az van, hogy a másik fél alaptalanul rosszul bánik veled,
sanyargat, megaláz, és már nem egy ember, hanem egy görcs vagy mellette, a
jelenlétében, (és legyen ez a párod, főnököd, munkatársad, szomszéd bácsi, néni
a buszon libával a kosarában, stb) akkor egyszerűen le kell lépni, mese nincs. Az ilyen ember sosem
fog megváltozni. El kell kerülni. Nagy ívben.. ha kell elköltözni, másik
busszal járni stb.. a tapasztalatok
alapján az ilyen nem fog változni! És ezt most vonatkoztasd rá egy egész
helyzetre, egy ismétlődő szitura, élethelyzetre, bármire, amitől úgy érzed,
hogy sanyargatva vagy és nem tudsz önmagad lenni. Ahol blokkolva vagy, ott
nincs helyed!! Azt gondolom, amíg rálépünk a szeretet igazi útjára, addig sok
ilyen emberen és/vagy szituáción, helyzeten kell keresztülmennünk. De amikor a
lélek szabaddá válik, onnantól kezdve egyre hamarabb kiszűri az ilyeneket és
nem hagyja már magát annyi ideig sanyargatni, ahogy korábban, mielőtt
kiszabadult volna.
A Camino nagyon sokat segít a lélek szabadulásában. Viszont
nem egyértelmű következmény, hogy megvilágosult bölcs leszel. Sőt! Akkor kezded
el kapni a pofonokat igazán! És tudod miért? Mert a szabaddá vált lelked
egyáltalán nem tetszik mindenkinek! Sokaknak ijesztő, másokat szembesít saját
magukkal, amivel ők még nem akarnak szembenézni.. és elkezdenek dobálni.. na
nem tojásokkal, vagy hógolyóval, de még csak nem is fél téglákkal.. hanem aljas
kis lelki bombákkal.. „hé te szárnyaló lélek, nem szeretjük a fajtádat
errefelé” „húzz el innen” vagyis ne, „legyél olyan nyomorult, mint mi, maradj
itt hadd gyötörjünk tovább”.. Ezek a dobálások sajnos nagyon sokszor célba is
érnek.. ám egy jó hír.. hogy egy megtett nagy lépés után, ledönteni már nem
tudnak.. csak átmeneti rossz érzéseket okozni.. de a tapasztalat, hogy ezek
egyre rövidülnek.. mert a mérleg már kilengett a másik irányba (előtte
hosszabbodtak, most épp ellenkezőleg, ez is egy törvényszerűség).
Előbb utóbb megtanuljuk, hogy sanyargatni nem
szabad magunkat. Mondhatjuk, "de nem én, hanem a Pista vagy a Mari néni
sanyargat", de a valóság az, hogy ezt nem lehet sem Pistára, sem a Mari nénire
fogni. Ők csak röhögnek rajtad magukban, és hülyék lennének megszüntetni a
folyamatot, hiszen az nekik jó. Egyet tehetsz: te lépsz ki a folyamatból. És
azt mondod kabbe gyíkok (Pista, Mari néni stb) én leléptem! Pista és Mari néni
először majd kiröhögnek, hogy ugyammár hova lépsz te? Aztán te mégiscsak
megteszed, hiszen világosan megmondtad: „kabbe gyíkok én leléptem”, és akkor majd
az arcukra fagy a gonosz mosolyuk, és nagyon bután és bambán fognak nézni
utánad.. talán még be is kancsalítanak.
Hogy miért nem érdemes gyötrő helyzetekben bentmaradni? Mert
hosszú távon káros.. mert kellemetlen.. mert nem ezt érdemled! Sem én, sem te,
sem senki!
A Camino nem garantál bölccsé válást, egyáltalán. Egyet
igen: bátrabb leszel! És már egyre inkább meg mered lépni a dolgokat, amikor
itt lesz az ideje.
Én is még bőven az utamat járom.. (és remélem még fogom is
jó sokáig..) sok mindent megléptem amióta hazajöttem.. hát nem minden jól sült
el! De sokminden igen.. és ha egy adott időszakot nézünk, akkor van ami épp jól sült
el és ezzel párhuzamosan van, ami nem.
De! Már egyre kevesebb időt kapnak a gyötrelmek.. és egyre
bátrabban állok hozzá dolgokhoz. És tudom, hogy az emberek továbbra is próbáloznak, hogy leterítsenek, de már nem hagyok nekik sok időt. (Na, nem azért írom mert üldözési mániám lett, de tény, hogy nem szerethet mindenki, az milyen lenne már?) Az ellenszenv viszont nem rólam szól, hanem arról, az emberről, aki irántam érzi. Mint ahogy ez fordítva is igaz. Ő sem tehet róla, én sem.. mások vagyunk.. De számomra kellemetlen szitukból lelépni már nem
tart olyan sokáig, mint azelőtt volt.. mert megtanultam, hogy mindig lesz
valahogy, és minden helyzetből ki lehet jönni, és mindig van egy B terv , amit
a kellő időben az élet „odadob”. És ez a kellő idő el fog jönni mindenkinek!
Csak tartsd ki a karodat, hogy belerepüljön az élet labdája!
ui.: Bármi is van, meg bármi bárhogy alakul.. meg ha semmi nem alakul akkor főleg: hátizsák, túracipő, fogkefe és egy B terv mindig legyen nálad! :)
Most arra kéne menni, nem? ;-) |
Kedves Dorina!
VálaszTörlésNagyon eltaláltad azt, amit gondolok a világról.
Egy - két éve fordult meg először a fejemben, hogy irány az E4-es út, ami akkor Liszabonig volt.
Az okok-gondolatok hasonlóak mint nálad.
Gyakorlatilag bármikor indulhatok. Nincsenek félelmeim, kondicionális problémáim, már nagyon sok minden van a hátam mögött, beleértve 2 20 éves házasságot az összes fájdalmával és cserbenhagyásos gázolásával, a 2008-as válságot az összes következményével.
Valamikor a hadseregben szerettem meg a bojongást és szereztem a szabadban való életben némi rutint.
Ennek ellenére maradtak bennem technikai jellegű megválaszolatlan kérdések, melyekről szívesen kérdeznék tőled.
Mellesleg, én is kaposvári születésű vagyok, de már nem tudom megválaszolni a kérdést, hogy "hova valósi vagy?"
lukacs.laszlo.01@gmail.cím
Kedves László! Ha hív az út, akkor ne várj sokáig! Olyan dolgokban, amikben tudok, segítek.
Törlés......és hogy, hogy jutottam hozzád?
VálaszTörlésTegnap hallottalak a Lánchíd rádióban.
Kérlek, ha időd, energiád engedi, jelentkezz vissza az e mail címemen.
VálaszTörlésKöszönettel és tisztelettel: Lukács Lászó