Nem hétköznapi dolog, hogy az emberre ráugrik egy macska
elmélyült zarándoklata közben Santiago de Compostela előtt 80 km-re. Sőt, 10 km-rel előtte sem lenne szokványos.
De egyáltalán szokott ilyen lenni Santiago előtt akárhány km-re is? Vagy bárhol
az úton, ahol nincs sem fa, sem háztető, sem konyhapolc közvetlenül fölötted? Ilyen
is csak velem történhet..
 |
| Camino 2016 |
Bevallom kicsit túloztam. Az igazság az, hogy provokáltam a
cicát. Mégpedig azzal, hogy leguggoltam elé, ő pedig felmászott rám és többet
nem akart mozdulni. Úgy érezte, hogy a hátamon van a legjobb helyen.
A dolog
érdekessége, hogy előző évben, szintén a Camino Frances-en, valahol Larrasoana
után egy Cafe Bar teraszán ugyanígy rámmászott egy macska, csak akkor a puszta
hátamra. Hosszú percekig kellett mozdulatlanul tűrnöm, nehogy megzavarjam cicameditációja
közben.
 |
| Camino 2015 |
Visszatérve az utazó cicára, akit nem nagyon izgatott mennyire
nehéz a táskám nélküle is, végül nem vittem el Santiagoba. Nem akartam az otthonától
és a barátaitól elszakítani, ráadásul az együtt utazással nem kis felelősség
nehezedett volna a vállamra ( a hátamnak akkor már mindegy volt..)
Azóta is néha belémmar a kétely, hogy jól döntöttem e, mikor
finoman lesegítettem a hátizsákomról. Mi van, ha bennem látta a lehetőséget,
hogy eljusson Santiagoba.. mi van, ha én lettem volna számára a kulcs, a híd, a
megoldás önismereti útja kezdetén? Lehet, hogy meggátoltam egy
cicamegvilágosodást?
Szörnyű bűntudatom enyhítéséül írom ki magamból eme sorokat
remélve a cirmos megbocsájtásában és esetleges helytelen döntésem
helyrehozatalában - ha az övében nem is - egy másik földi élőlény életében
pótolva. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése