Az írás, ami írásra késztetett..

Nem is olyan régen egy bejegyzést olvastam saját facebook oldalamon egy fiatalember, Szántai Gábor írásából. Nagyon meghatódtam, ugyanis a bejegyzése rólam szólt.. arról, hogy mit jelentett számára az előadásom a Camino Fesztiválon, majd a találkozásunk Kaposváron.

https://www.facebook.com/szantaigabormentor/photos/a.948429315223215.1073741828.945493688850111/1411548548911287/?type=3&theater

Az írása nagyon elgondolkodtatott és maga a találkozás is, kétféle aspektusból is..  Gábor 24 éves, hihetetlen lelkesedés és energia van benne. Számos dolog érdekli, tanulja saját magát, minden erejével azon dolgozik, hogyan élhetne egy jobb és tudatosabb életet. Szavai és tekintete egyaránt egy pozitív életszemléletről tanuskodnak. Vajon ez csak azért van, mert fiatal, 24 éves? Valóban csak a fiatalokba szorul ennyi energia és életerő? Hogy ezzel a túláradó energiával másokat is képesek "felemelni"? Mert írásából és a beszélgetésünkből azt éreztem, "felemelkedtem"... hogy van értelme csinálni.. hogy tudok adni embereknek.. mert van visszajelzés..
Életkor.. én 24 évesen az öntudatlanság netovábbja voltam.. nem voltam rossz ember, de csak a pillanatnyi érzéseimnek éltem.. ez nem azt jelenti, hogy habzsoltam az életet.. de mindent úgy csináltam, "ahogy esik, úgy puffan.." jó, testmozgásra és a táplálkozásra úgy ahogy odafigyeltem.. ezenkívül érdekeltek még a pszichológiai témájú könyvek, és nagyjából ennyi.. nem érdekelt nagyon semmi.. még kirándulni se jártam, a kerékpárom is csak pókhálósodott a kisházban.. legfontosabb a bulizás volt, hetente többször a kaposvári Pogo centerben.. csütörtök, péntek, szombat.. esteleg néha kedd, vagy már nem is emlékszem.. persze nincs ezzel baj, nem akarom a fiatalságomat leírni, de jó lett volna, ha van valami motivációm abban az időszakban.. az egyetemet ugyan elvégeztem, de egyáltalán nem abba az irányba mentem amerre szerettem volna. Persze mit is szerettem volna.. nem voltak céljaim.. totál semmi.. csak beleálltam a mókuskerékbe, ahogy mindenki más.. egy átbulizott nyár után elkezdtem dolgozni, olyan helyeken, ami kár tagadni, nem érdekelt. A könnyebb utat választani nagyon nagyon veszélyes.. beleállni, belesüppedni fiatalon valamibe egyenes út a boldogtalanság felé.. ezért tud az ember már fiatalon is megkeseredni. Ha 10-ed ennyire lelkes lettem volna valami iránt akkoriban, mint amilyen Gábor most, akkor azt hiszem már rég vittem volna valamire. (megjegyzem nincs késő most sem.. csak az ember ilyenkor számot vet az elvesztegetett éveiről.. mert tanulságnak tökéletes)
Azt gondolom, a lelkesedés, az életerő, a sugárzó energia, az nem életkor függvénye.. én 24 évesen biztosan nem sugároztam. És ezt nem szerénységből mondom, vagy kishitűségből.. akkoriban a boldogságom mindig valaki függvénye volt.. beletemetkeztem az aktuális kapcsolataimba, se láttam se hallottam.. aztán amikor "lecsengett", akkor kiléptem.. még 30 évesen is ugyanazokat a köröket futottam le.. sőt még később is.. és miért? mert nem volt bennem tudatosság.. Nem hibáztatom ezért magam, akkor arra voltam képes.. ezt majd máskor kifejtem..

Igen, fiatalon is lehet az ember "punnyadt" és közönyös a világ iránt.. megfakult és üres.. és ugyanúgy szárnyalhat valaki 50-60-80 évesen is.. Min múlik mégis mindez? Szóval mi ez a 4 M ? :) Úgy gondolom, a kitűzött célok, a tudatosság az élet minden területén, a helyes önismeret, egy önmagunkon túlmutató világszemlélet.. bizony rengeteg dolgot lehetne ide felsorolni, de a "tudatosság" már önmagában is mindent megmagyaráz.. Tudatosságba tartozik az is, hogy másokat elfogadunk.. elfogadjuk, hogy sokfélék vagyunk, más-más egyéniségek.. És azért mert a másik ember másképp csinálja, még nem rosszabb vagy hülyébb, csak ő úgy tudja.. ha ezt tudatosítjuk, már kikerülhetjük a másokon való bosszankodást pl.. először is ha bosszant, idegesít valami/valaki, arról csak te magad tehetsz.. erre jöttem rá én is itt a kis győri otthonomban, ami néha rettentő zajos.. ha bosszankodok a zajokon, attól még a helyzet nem fog változni.. megoldásokat kell keresni, nem idegeskedni.. annak semmi értelme.. a zaj okozóját marhára nem érdekli, ha felhúzom magam miatta.. engem viszont kell hogy érdekeljen, hogy ne okozzak kárt magamnak a "mérges" állapottal.. ugye senki nem akar "mérget" adni magának.. jól kifejezi ez a szó, hogy mit teszünk magunkkal, ha haragszunk, bosszankodunk.. nem attól öregszünk, mert eljárnak az éveink.. hanem a negatív magatartásunktól.. szóval érdemes tanulni azoktól, akik tele vannak energiával, életerővel és sugároznak.. mert ők tudnak valamit! Tőlük érdemes tanulni! Nem az okoskodó "én aztán mindent tudok" "ki ha nem én" szájhősöktől.. ez a típus képes földbe taposni az embert és átgázolni rajta.. ezt a típust jobb kerülni!

A másik dolog, amire Gábor írása felnyitotta a szememet és elgondolkodtatott.. "az egymás iránti érzések kifejezése, felvállalása" Azt gondolom a legfontosabb! Mennyire jó érzés már ilyet olvasni saját magunkról! Most őszintén, ki nem szeretne egy ilyen kedves, lelkes, pozitív véleményt hallani saját magáról? Na, ne szerénykedjünk! Mindenki! Valljuk be, mindenkinek fontos az elismerés!

Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg úton voltam, rengeteg elismerést, bíztatást, pozitiv löketet kaptam rengeteg embertől, nemtől, kortól függetlenül, amik átsegítettek akár 1-1 nehezebb napomon! ezekért a mai napig hálás vagyok!! A hangsúlyt nem is magamra tenném, hanem általában, az egymás iránti elismerések kifejezésére! Csak épp Gábor írása az, ami beindította bennem ezt a gondolatmenetet..

Persze nem szabad, hogy csak ezektől függjön a jó érzésünk, a boldogságunk, de igenis nagy löketet tudnak adni! Továbbgörgetve a dolgot, azon gondolkodtam mennyire fontos, hogy egyszerűen és őszintén kifejezzük egymásnak, hogy mit jelentenek a számunkra! Azoknak, akik fontosak nekünk.. és néha azoknak is, akik nem annyira fontosak.. miért ne tehetnénk egymás napját szebbé/jobbá? Meddig tart odaszólni a másiknak "ejj, de jól áll ez a szoknya/nadrág, bármi" vagy csak, hogy köszönöm, hogy vagy nekem.. nyálas dolog? Nem esik jól? Nekem nagyon jól esik.. és amennyi ember ismeretet magamra szedtem, szerintem még sokan másoknak is jól esik.. Egy-egy kedves, építő jellegű megjegyzés, dícséret, elismerés életeket képes megváltoztatni.. sokszor még egy mosoly is.. és 1-1 megalázó, degradáló megjegyzés ugyanúgy képes életeket, reményeket lerombolni, összetörni, gyilkolni..
Hányszor hallottam régebbi közegemben hogy "de álmosnak nézel ki, nem aludtad ki magad?" .. valóban zaklatott időszakom volt, és nem éreztem jól magam.. ez kisugárzott rajtam.. tudtam, tisztában voltam vele, hogy most nem nézek ki jól.. én is láttam magam a tükörben.. épp elég büntetés volt, miért kellett megjegyezni? vagy hogy de sovány vagy, kilógnak a csontjaid.. jajj de csontos a vállad stb.. te jó ég! Miért kell ezeket mondogatni? Aki sovány/kövér/fáradt stb nyilván tisztában van vele.. nem kell senkit bántani a külseje miatt! Nagyon mély sebeket tud okozni annak, akinek még nem épült ki az egészséges önbizalma/önbecsülése..
Emlékszem pár éve Amerikában voltam a rokonaimnál.. nézelődtem egy boltban, amikor odajött egy vad idegen nő és azt mondta "de jó a hajad, szuperül áll, milyen különleges" Én meg néztem elkerekedett szemekkel, hogy te jó ég, ezt nekem mondta?? Rövid hajam volt akkor.. Lefutott bennem a jó mélyen belémrögzült gyerekkori program, mely szerint nekem szar hajam van, vékonyszálú, semmitmondó.. Tehát a természetes reakcióm, hogy csodálkozom, hiszen egy szar hajra nem mondják, hogy jó.. vagy akkor mégse szar? Csak azért mert vékonyszálú, még nem biztos, hogy szar! csak ez jól el lett velem hitetve, ahogy sok minden más is.. nem hibáztatok érte senkit, mert egyszerűen csak Édesanyám nem gondolta végig hogy tudatosság hiányában milyen károkat tud okozni az egészséges önbizalmam kialakulásában.. nekem a feladatom ezt teljes mértékben saját magamnak építeni ki.. sokáig őt okoltam érte, de ez megint butaság.. Tudom, hogy rosszat nem akart! És ezt most őszintén mondom.. túl vagyok már a lázadáson, még akkor is, ha nálam ez elég sokáig eltartott.. Alapvetően a szülők jót akarnak, csak ők sem tanulták meg hogy is kellene csinálni.. főleg abban az időben még kevesebb volt a tudatos ember.. nem volt net, nem hullott az ember kezébe ennyi információ..
Visszatérve Amerikára.. nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy ott történt.. persze nem extrém eset, itthon is előfordul, hogy az embert leszólítják idegenek pusztán dícsérő szándékkal! Tényleg, itthon is volt ilyenben részem.. pár éve egy néni odajött hozzám az utcán, és megdícsérte a kék-fehér virágos nyári ruhámat.. 20-as éveimben az utcán megállított egy férfi, hogy de szép szemed van.. pedig emlékszem épp kicsit másnapos voltam valami brutál házibuli után homályos tekintettel.. Persze ezek külső dolgok.. az idővel változik.. de akkor is fontosak! Legbüszkébb mégis arra vagyok, ha a tetteimmel kapcsolatban kapok elismerést.. és ez az, ami eddig hiányzott az életemből..
Dícséretek, elismerő szavak.. hatalmas szárnyakat tudnak adni! Hogy valaki engem, vagy valamit rajtam/belőlem szépnek vagy jónak látott akkor! Hatalmas dolog!
Amerikában volt alkalmam szemlélődni, tapasztalni az ottani mentalitást.. csak 2 hetet voltam, de bőven átjött az, hogy ezek az emberek egymást segítik.. hogy nem foglalkoznak azzal, hogy vagy felöltözve, hogy egy szakadt kabátban és egy ujjközé papucsban mész ki az utcára.. egyszerűen nem érdekli őket, nem botránkoznak meg, nem szörnyülködnek egymáson.. valójában mi értelme szörnyülködni a másikon? de tényleg? Arról nem is beszélve, hogy akinek tervei, céljai vannak, azokat segítik elérni.. azt mondják Amerikában bármit lehet csinálni, csak keményen kell érte dolgozni.. de nem raknak az utadba 1000 akadályt.. nem nyomnak le, nem röhögnek ki, hogy ezmá mekkora hülyeség, ezt akarod csinálni, ebből akarsz megélni? hanem azt mondják, jó ötlet, csináld!
Valamiért mi magyarok szeretjük egymást lehúzni, sőt, beledöngölni a földbe, csak azért mert az a másik más, mint én, mer kilógni a sorból, mert vannak önálló gondolatai, és valamit másképp csinál. Én is magyar vagyok, és abszolút hajlamos az ilyesmire, nem "távolról" beszélek ezekről.. csak nagyon hálás vagyok érte, hogy már tetten tudom érni ezeket a gondolatokat! Az irigységet! Mert valójában minden egymás felé dobott negatív érzésünk, megnyilvánulásunk egy tőről fakad: marhára irigyeljük a másikat!! Pedig semmi értelme! sosem leszünk olyanok mint a másik.. mert mind egyedi "ajándékot" kaptunk.. magunkat..  a kis talentumunkkal együtt.. és semmi más dolgunk nem lenne, mint azt kibontakoztatni.. és egymásnak segíteni a sajátja kibontakoztatásában! együtt bontakoztatni ki egymást! Jé, te ebben vagy jó, várj segítek, ismerek valakit aki közelebb visz a célodhoz.. nahát te meg erre mész, várj, ajtót nyitok akkor.. miért nem vagyunk ilyenek? Aki így gondolkodik, nehogy magára vegye! Aki meg nem, az vegye nyugodtan..mindig van mit tanulni, én is tanulom! Nem fogunk sosem tökéletesen viszonyulni a másikhoz, de törekedhetünk rá! Csak egy jó szó, egy dícséret.. legalább és leginkább családon belül! Az a legfontosabb! Na, tegyétek meg! Mondjátok el valakinek, aki fontos számotokra! Hogy mekkora ajándék ő neked! Férjednek/feleségednek, gyerekednek/szülődnek, barátodnak, munkatársadnak, tanítódnak, pénztárosnak, juhásznak, postásnak, mosógépszerelőnek, bárkinek! ha nem teszitek meg, sosem fogja megtudni.. és lehet, hogy magadat fosztod meg valami ajándéktól.. tudom, hogy ez egy nehéz lépés.. de nem lehetetlen ;-) Vagy ha nagyon nem megy, akkor kezdésnek csak mosolyogjunk többet a másikra..
/Le kell írjam a mai mosoly történetemet.. a sparban fizettem épp, már a zárás előtti órában, elővettem a cicafej pénztárcámat, amivel még a spanyol úton ajándékoztam meg magam, Leonban. Csak úgy lazán kiraktam a pultra.. a pénztároshölgy rámosolygott, aztán meg rám.. "Ez az, tetszik neki!!" -nyugtáztam..mint egy gyerek, akinek megdícsérik a játékát..  hát olyan jó kedvem lett tőle, hogy majdnem hazáig mosolyogtam.. még az eső is elállt.. :) a mosoly ereje igenis naagy!

Gábor, köszönöm Neked, hogy erre az írásra inspiráltál.. már régóta ígértem, de van amit nem lehet elkapkodni! Örülök, ha ennyire sokat jelentett neked az a kis kagyló és a képeslap. Azt gondolom csodálatos ember vagy, és ne állj meg az úton! Bármit el tudsz érni! Maradj mindig ilyen fiatal, de persze éljél sokáig, hogy minél többen tanulhassunk tőled! :)

1 nap az úton, Győr-Lébény 2017.04.25

Tegnapelőtt végigjártam a Magyar Camino Győr-Lébény szakaszát. Ahogy írtam is, Zsófi zarándoklata nagyon megihletett, éreztem, hogy mennem kell nekem is, mégpedig „azonnal”.. Olyan izgatottan készülődtem, mintha valami hatalmas utazásra indulnék.. pedig csak egy nap 26 km, és aznap már jövök is vissza (busszal..) Lázasan csomagoltam a másnapi élelmemet, hiszen azon a szakaszon semmilyen lehetőség nincs, nem érint az út lakott területeket. Igyekszem mostanában odafigyelni a táplálkozásomra (hétfő óta :D) így elhatároztam, hogy a túlzott fehérliszt fogyasztást és az édességeket kerülni fogom. Zabkását tettem reggelire, ebédre pedig halat zöldségekkel, abonettel. Desszertnek az elmaradhatatlan banán.. J

Úgy terveztem 7-kor indulok, így sikerül 8.15-kor.. de nem voltam elkésve, annyira nem zavart. A caminon sem indultam ennél korábban, most sem hazudtoltam meg önmagam. Persze a nagyon korai indulásnak is van egy varázsa, biztosan azt is ki fogom próbálni ;-)

Nagyjából emlékeztem az útra a tavaly évről, de most is meglepett mennyire hosszú és mennyire egyenes.. persze itt-ott át kell menni úton, vasút és autópálya alatt, de ez mindössze 3-szor fordul elő onnét számítva, hogy rácsatlakozunk az első töltésre.. igen, az út szinte végig töltéseken visz.. nagyon igyekszik, hogy feltöltse a zarándokot J Engem sikerült! Olyan gyönyörű idő volt, hogy már 9.22-kor megszabadultam a hosszúnadrágomtól és rövidre váltottam..  az első rövidnadrágos gyaloglás.. a gyermeki öröm érzései.. süt a nap, néha virág vagy fűillat csapja meg az orrom, minden gyönyörű zöld.. csak én és az út.. hihetetlen felszabadító érzés! Ha tele van a …-k mindennel sétáljatok egy nagyot! Szánjatok egy napot egy egyedüli sétára valami kedves szakaszon. Nagyon jó hatással bír! Első pihenőmet a Radnóti emlékműnél tartottam, ez 5,7 km a Rába kettős hídtól. Gyönyörű orgonabokrok szegélyezik a kis parkot, pár kőpadon megpihenhetnek a zarándokok. Itt fogyasztottam el almás-zabkásás reggelimet. Számomra olyan meghitt ez a hely. Jó itt egyedül lenni.

Rengeteg erőt éreztem magamban a gyalogláshoz, pedig bevallom most az utóbbi időben nem nagyon mozogtam.. és eléggé hiányzott.. szokásomhoz híven rengeteget fotóztam útközben, most csak telefonnal. Készítettem egy kis útleírást a szombati közös zarándoklatunkhoz, ezért igyekeztem minden fűszálat megörökíteni, nehogy bárki is eltévedjen a szinte nyíl egyenes és amúgy is jól kijelölt úton :D rájöttem, hogy tök jó dolog útleírást készíteni.. valamiért mindig is szerettem dokumentálni.. régebben is sokszor írtam útinaplót a különböző utazásaimról egész apró jelentéktelen kis részletekig.. lehet hogy senkit nem érdekelt, de én mindig jókat nevettem rajta, hogy mennyi baromságot le tudok írni.. J

A Radnóti emlékpark után nincs több kimondott pihenő hely, viszont a töltés mentén a fűben bármikor ledobhatjuk magunkat. Sajnos kissé félre képzeltem az időjárást, és esőkabáttal, meleg kabáttal készültem, túrakalap nélkül.. :P ezt már említettem valahol, hogy pakolásban sose hallgassatok rám.. :D A nap melegen tűzött, jól fejbe is vágott bal oldalon, picit leégtem, és napszúrást kaptam.. annyira nem volt izzasztó meleg, de a nyílt terepen a nap eléggé oda tud kapni..

Az út egy autopálya alatt vitt át, nagyon vártam ezt a helyet, ugyanis tavalyi utamon ide rajzoltam fel az első cicazarándokomat.. Zsófit, aki előttem egy nappal járt, kértem is, nézze meg ott van-e még.. sajnos nyoma veszett, valaki letörölte mosogatószivaccsal, csak pár zöld nyom maradt belőle.. L Filc volt nálam, készültem az újabbra J Bekanyarodok az autópálya alá, meglátom a nagy oszlopot a sárga nyíllal, megdobbant a szívem.. majd szomorúan nyugtáztam, itt állnak a közútkarbantartók közvetlenül az oszlop mellett, hát a szemük láttára biztosan nem fogok rajzolni.. közelebb mentem, majd megpillantottam Zsófi üzenetét a falon..

annyira megörültem, hogy közútkarbantartók ide vagy oda, már nem érdekelt, vettem elő a filcet és ismét nyomot hagytam az utókornak.. Amit letörölnek, azt pótolni kell J

A karbantartók persze ügyet sem vetettek rám, pedig elképzeltem, ahogy kihívják a rendőröket, majd elvisznek bilincsbe verve közterület rongálás miatt.. a jegyzőkönyve bekerül majd: „Alkoholos filccel Cicazarándokot rajzolt autópálya tartópillérre nyilvános helyen” Mekkora abszurd hülyeség lett volna :D

Szóval összesen ennyi kalandom volt az úton, itt-ott hagytam még nyomokat, majd kb félúton elvesztettem a filctollamat fűben heverészés közben.. gondoltam ez egy jel, hogy hagyjam abba a rajzolást ezen a szakaszon.. Lehet később leleplezték volna a filces zarándokot..

Később egy gyanús autó meg is állt mellettem Börcs település közelében, érdeklődtek Börcsről jövök-e.. mondtam győrből.. „Ja, akkor csak kirándul?” –Igen. Ez volt az egyetlen beszélgetésem útközben.

Már nagyon lógott a nyelvem amikor megpillantottam a „Lébény 4,7 km” feliratú táblát.. végre árnyasabb útra kanyarodtam, és hamarosan feltűnt a város a távolban a kéttornyú Szent Jakab templommal. Szaporáztam a lépteimet, nagyon küzdöttem a fejfájással és a 1,5 l vizem is elfogyott.. alig vártam, hogy a „Zarándokok kútjához” érkezzek és megtöltsem az üvegem akárcsak a hosszú úton..  A városka nagyon barátságos, vidám feliratok díszítik az épületeket, tetszik, hogy a LéBény-ben a B betű egy szivecskét formáz.. sajnos ezt épp nem fotóztam le.. a tarka tulipánokat annál inkább.. Ismerősek voltak az utcák, a házak, megint ugyanazokat fotóztam mint tavaly.. van, ami nem változik.. J

Megérkeztem.. vissza kellett nyelnem pár könnycseppet ahogy megláttam a templomot és a Szent Jakab Látogatóközpontot.. a zarándokok padját.. itt ültem le tavaly.. itt pihentem meg az árnyas fa alatt a nagy kőtemplom falai mellett, az oldalsó bejárattal szemben.. és akkor jött az a német kedves bácsika, aki megajándékozott 20 euroval.. milyen szívet melengető érzések voltak ezek! Megérkeztem, túl voltam egy napon, de mennyi és mennyi várt rám még, te jó ég.. Most is megérkeztem, túl voltam a mai napon.. de tudtam aznap ismét visszatérek az ismertbe, buszra szállok majd és hazamegyek.. ez nem ugyanaz.. hogy mikor éreztem jobban magam? hmmm… 

szerintetek?

A „Zarándokok kútja” nem működött, sajnos még nem engedték rá a vizet.. picit elszomorodtam, ahogy tekergettem, de hiába.. bementem a látogatóközpontba, Gizi fogadott.. épp úgy, ahogy a nagy úton.. nagyon megörültünk egymásnak.. már előző nap írtam neki, hogy jövök.. várt.. a fejfájásom tetőzött, éreztem hogy ez komolyabb napszúrás lett.. leültem a kanapéra, pihentem egyet, Gizinek meséltem az élményekről, sokáig beszélgettünk.. később megjelent Feri is, Gizi férje.. emlékszem, mikor tavaly a vacsorámat készítgettem a kinti padon a szállásom előtt, akkor megjelent egy pohár vörös borral.. hmm de jól esett.. J de jó volt őket ismét látni.. Nekem ők is az utam része…  Képeslapokat cseréltünk.. Cicazarándokost Lébényesre.. közben megtekintettem az El Caminos fotókiállítást.. ennyi Caminos élményt egy napra.. és de jól esett.. a fejfájásom is elmúlott.. 

Gizi nézett nekem buszt, az elsőt lekéstem, annyira elbeszélgettük az időt..nem bántam.. A 6 órással jöttem végül haza, visszacsöppentem a városba a sok jólöltözött ember közé a kis szakadt rövidnadrágommal és a kagylós hátizsákommal.. kilógni a sorból.. már megint.. nem zavart :) szívemben mindig kagylós vándor maradok, bárhogy is a hogyan tovább.. ;-)

Győr-Lébény avagy 1 nap a Caminon

A bejegyzés a 2017.04.29 közelgő zarándoknap alkalmából készül, egy kis útleírást is tartalmaz, aminek különösebb értelme nincsen, hiszen eltévedni szinte lehetetlen.. nekem tavaly azért sikerült egyszer rossz irányba fordulnom, de ez nem meglepő.. 

Az eseményen 17 résztvevő jelezte, hogy eljön, és még ennél is több érdeklődő.. hogy ténylegesen mennyien leszünk ez majd szombaton kiderül :) ha tippelni kéne azt mondanám kb 20.. persze bármennyien leszünk, pont úgy lesz jó ahogy, és akik leszünk! Mindenesetre köszönjük a bizalmatokat, a lelkesedéseteket, hogy megtiszteltek bennünket egy közös 1 napos zarándoklattal, egy látványosságokban nem túl gazdag útvonalon.

Indulás, gyülekező: 9:45-10:00 Széchenyi tér Győr
Aki kocsival jön messzebbről és Lébényben szeretné hagyni az autót, néztem buszt:
2 lehetőség van: 7:53-kor indul Lébényből, viszont 8.30-ra már Győrben van.. (ez elég korai..)
másik: 9:39 indul Lébényből, 10:10-re érkezik Győrbe.. (ha ilyen lesz, akkor szóljon, mert az indulást tolni kell..)


Sajnos az időjárás fokozatos lehűlést mutat, és esőt is ígér.. ezzel mindenképp számolni kell..
Akkor pár tipp ahhoz, mit hozzatok: esőkabát!! (esőnadrág ha van) + eső elleni védelem a táskának (védőhuzat vagy mindent eltakaró poncsó) esernyő is jöhet kiegészítésnek. Legjobb lenne extra kényelmes vízálló cipő.. az első a kényelem.. sík talajon megyünk 26 km-t, bármilyen gyalogló vagy futó cipő jó.. sajnos az enyém nem vízálló, de mindegy, azért megyek :) Ruházatban a klasszikus "réteges öltözködés" a legjobb.. de inkább a hidegebb időre készüljetek!
Ahogy már írtam, az úton semmilyen vízvételi sem élelmiszer beszerzési lehetőség nincs, így kérlek hozzatok magatokkal elég vizet (2 l ajánlott) + annyi ennivalót amennyit csak szeretnétek enni az úton. Ha nagyon jól haladunk este 6-nál előbb akkor sem valószínű, hogy megérkezünk Lébénybe. Aki nem siet lehetőség van meleg ételt/italt fogyasztani vagy a Jimmy's pizzeriában vagy pedig a Lisztes étteremben. Ez már opcionális természetesen, senkit sem kényszerítünk rá :)

Mivel aránylag sokan leszünk, nem biztos, hogy végig mindenki egy tempóban tud haladni a "tömeggel"..a hangsúly nem is azon van, hogy mindenki "kötelezően" együtt menjen, hanem, hogy mindenki jól érezze magát, és nyitottan tudja fogadni az út ajándékait. Hiszem, hogy mindenkinek tartogat valamit ez az út.. hogy senki nem fog "üres kézzel" hazamenni.. ehhez csak egyet kell tenni, nyitottan fogadni mindent.. érzéseket, gondolatokat, benyomásokat, beszélgetéseket.. a másik embert.. persze a "kell" talán nem a legjobb szó, hiszen semmi sem kötelező :)

Petivel úgy terveztük, hogy 3 nagyobb megállót tartanánk. Az elsőt Győrben a másodikat útközben a 3.-at Lébényben :D
Na de komolyan: elsőt a Radnóti emlékműnél, ami kb 5,7 km a Rába kettős hídtól. Az első szakasz a ráhangolódás az útra.. mivel nem ismerjük egymást, kitaláltuk, hogy tartanánk az emlékműnél egy kis bemutatkozást.. mindenki azt mondja el magáról, amit fontosnak tart, amit megosztana a többiekkel.. semmi kötelező eleme nem lesz :) továbbá azt, hogy mi inspirálta erre a kis zarándoklatra, miért döntött úgy, hogy eljön. Eközben lehet enni-inni, úgy hogy közben azért egymásra is tudjunk figyelni. Ennyi a "hivatalos" rész.. Azért gondoltunk erre, mert mégiscsak egy közösséget alkotunk, ezzel egy kicsit személyesebbé tudjuk tenni.
A másik két megállót pedig valahol az út mellett.. sajnos még padok sincsenek sehol, jó idő esetén biztosan javasolnám a plédet, polifoamot, de ha esik akkor úgysem ülünk le a földre.. kemping székeket meg ne cipeljünk :) szóval a másik 2 megálló majd adja magát, nem szervezzük túl.. egy fedett hely lesz majd, amikor az út átvisz az autópálya alatt..

Visszafelé útról:

A buszmegálló a Látogatóközponthoz 5 percre található..
Győrbe induló buszok: 18.14; 20.33 (átszállásos verzió) 20.38 átszállás nélkül! utazási idő átlag 40 perc. A jegy teljes áron kb 500 Ft. 
Vasútállomás még 4,6 km a központtól.. szerintem maradjunk a busznál..

Kis leírás az útról:

A győri szakaszt nem részletezem, a városból biztosan együtt megyünk ki.. átmegyünk a Rába kettős hídon, majd a Sziget városrész felé vesszük az útirányt.. a Kódex nyomdánál láthatunk Caminos jelet, onnantól teljesen egyértelmű. Ezen a hídon fogunk átmenni.ami egyben kivezet a városból..

Kiérünk egy kevésbé forgalmas műútra, ahol balra fordulunk

Majd elérünk egy körforgalomig, ahol Pinnyéd irányában kimegyünk

Ezután rövid ideig a kerékpárúton haladunk, majd felmegyünk a töltésre.. innetől megkezdődik az igazi  "töltéses" zarándoklat :) Reméljük jól feltöltődünk :D

töltésre fel!

Mindeközben már számtalan Caminos jellel volt dolgunk.. a jelölések jók, hála a Szent Jakab Baráti Kör munkájának!!

Egy darabig még házacskák tarkítják az utat jobb oldalon.. 

Majd feltárul előttünk a végtelen töltés..

jobb kéz felől egy kis tavat látunk majd..

később feltűnik pár rózsaszín ház meglehetősen nagytestű kutyákkal és még nagyobb libákkal. 

Ezután nem árt résen lenni, mert megérkezünk hamarosan a jobb kéz felől található Radnóti Miklós emlékmű. A kis emlékmű park jól el van dugva gyönyörű orgonabokrok mögé, az útról csak a bokrok látszanak és a lépcső, ami odáig vezet.. itt tartjuk majd az 1. pihenőt.

a szoborhoz vezető lépcső

Radnóti emkékmű

A pihenő után ismét útra kelve, az út elágazik, nekünk balra kell fordulni.. jelölés természetesen lesz!

ezt nektek hagytam tegnap, de valószínű már nem lesz ott.. :(

ő viszont remélhetőleg ott lesz :)

Egy ilyesmi úton megyünk tovább:

a nagy fehér háromszög, avagy kicsi murvás út 

Ismét egy elágazáshoz érkezünk, jobb kéz felől Abda feliratú híd szép címerrel csalogat, tavaly bedőltem neki és arra indultam, de hiába.. az út a másik irányba visz.. szóval balra fordulunk és átkelünk a főúton.. elég forgalmas, arra vigyázni kell!

erre nem megyünk :)

Főút túloldalán a változatosság kedvéért egy töltésen haladunk tovább.. mindenki érzi ahogy töltődik egyre jobban :)

Néha megpillantunk 1-1 vidám útmenti jelzőkövet..

:)

Egy vasúti sínhez érkezünk, előtte az út lefelé ível jobbra, azon lemegyünk, a híd latt átkelünk, majd balra fel és folytatjuk tovább a töltésen..

jobbra le

"híd alatt, híd alatt.."

A híd alatt mindenkinek elkezd hiányozni a töltés.. de aggodalomra semmi ok, máris tovább töltődhetünk..

ezen a jó kis töltésen..

Nemsokára változatos természeti jelenségeket csodálhatunk, ugyanis a Rábca-folyóhoz érkezünk:

meghitt folyó

Ezután hamarosan elérkezünk az autópálya alatti átjáróhoz.. érdekessége, hogy egy vastag sárga nyíl is található itt a Caminos kagylós jelzésen kívül. És még 1 érdekes "falfestmény", de maradjon valami szombatra is.. ;-)

Az ingerek felszaporodnak, ismét feltűnik 2 fehér ház és távolabb egy nagy kémény.. a civilizációra kezd emlékeztetni.. de valójában ez csak illúzió:)

A nagy kéményes hely egy vízierőmű helyszíne, ahol csodás sárga virágokkal igazi fotócsodák készíthetők a távoli épülettel (ami mellesleg egy 1889-es vízierőmű).. persze egy jó gép nem ártana hozzá :

itt a tavasz

A sárga szín továbbra is gyönyörködteti a szemünket, ezúttal repcemező formájában..

A következő kereszteződésben az út jobbra visz, ezt kagylós tábla jelzi elég feltűnően:

Ismét egy folyóhoz érkezünk, amiben 2 hattyú lakik.. tegnapi utamon volt szerencsém hozzájuk.. a folyópartra amúgy nem visz le az út, csak opcionális pihenőhely..

Murvás úton haladunk tovább, majd az út 2 felé ágazik, mi balra megyünk.. jelzőtábla van!

válaszút

Murvás töltésen megyünk tovább..

amerre a nyíl mutatja..

Próbálkoztam önkioldós képpel, de sajnos csak ennyire futotta.. telefonnal nem egyszerű..

ejj pedig az úton mennyi hátizsákos távolodóst készítettem.. 

így maradt a béna selfie..

Közben annyira meleg volt, hogy letértem a töltés bal oldalára, ahol a fák adtak némi árnyékot.. sajna így is napszúrás lett belőle.. 

"Járt utat a járatlanért..." (hagyd csak el :)

Mellesleg murvás töltésen vitt tovább az út..

elnézést ha egy banán belelógna a képbe.. véletlen..

Ez az út volt a leghosszabb.. teljes mértékben végeláthatatlan.. egy lélekkel sem találkoztam sehol..

Mire ezt a táblát megpillantottam már lógott a nyelvem és a vizem is elfogyott.. én csak 1,5 litert vittem, nem elég..

Szóval Lébény felé egy hirtelen jobbost kell venni, majd egyenesen tovább..

Hamarosan egy orgonaillatú útra térünk.. végre 1-2 áranyas fa!

az orgonaillat viszonylag szezonális.. télen ne keresse senki!

hmm de finom :)

Egy kissé betonosabb úton megyünk tovább, távolban már feltűnnek Lébény háztetői és a Szent Jakab templom tornyai..

 Egy kedves kis útmenti felirat.. tavaly nagyon örültem, mikor belebotlottam :) és milyen igaz..

 Ahogy beérünk a városba, kérünk mindenkit vegyen vissza egy kicsit a tempóból! Nem lehet Lébénybe csak úgy hirtelen bezarándokolni :)

 Ezen az úton haladunk befelé a városba..

 Az utca végén a zöld háznál balra fordulunk..(tábla jelzi)

 Ez a kutya elég veszélyesnek tűnik..de rajtunk már nem fog ki :)

morg-morg..

 Tavaly ugyanezt a házat fotóztam, már akkor is megfogott.. megnyugodtam, hogy idén is :)

 Ismét balra..

 Majd hirtelen gyönyörű tulipánok közt találjuk magunkat.. remélem szombatig még bírják! annyira szépek..

1848-49-es szabadságharc mártírjainak, hőseinek emlékére
és a Lébényi nemzetőrök tiszteletére
állíttatta Lébény városközössége
2017

 A szobortól 2 perc és megérkezünk a Lébényi Szent Jakab Látogatóközponthoz. Nem mondom, hogy nem jöttek ki a könnyeim, amikor megpillantottam az épületet.. a tavalyi út.. hát igen...

Lébény azért fontos helyszín, mert hivatalosan a Magyar El Camino itt ér véget..a Látogatóközpont nagyon szép kívül, belül, sajnos megnézni nem tudjuk, mivel 5-kor bezár..itt adják ki az oklevelet a Magyar El Caminot végigjárt zarándokok részére, illetve pecsétet is lehet szerezni a zarándok-útlevélbe.

 Tavaly ide dobtam le magam elsőként ahogy megérkeztem.. itt kaptam egy német idősebb úrtól 20 eurot az utamhoz.. cserébe egy horgolt nemzeti színű szivecskét adtam neki.. akkor még volt nálam..

zarándokok padja.. az én padom :)

Muszáj, hogy betegyem a tavalyi képemet ide..:) mennyire más érzésekkel érkeztem akkor, és mennyire mással tegnap.. na és majd szombaton? :)

Pont a paddal szemben áll a hatalmas Szent Jakab templom.. nagyon szép, kicsit az Astorgai katedrálisra emlékeztet..sajnos bemenni ide sem tudunk majd..

Szent Jakab kút, igazi felfrissülés a fáradt zarándokoknak.. tegnap még nem volt ráengedve a víz.. de emiatt ne aggódjon senki, vendéglátó egységben tudunk szerezni vizet!

templom oldalsó bejárata

Szent Jakab látogató központ

És akkor pár fotó belülről: 

Szent Jakabos selfie..

a pecsét 

Gratulálok annak, akinek volt kitartása elolvasni.. :) Akkor találkozunk szombaton!! Jó készülődést! :)