2017. május 9., kedd

Hittel minden lehetséges..

Mostanában nem nagyon van ihletem írni, demotivált vagyok. Annyi témám van, amiről írnék és folyton csak halogatom.. nem csak az írást, mindent.. a napokban kaptam egy emailt egy ismerősömtől, amiben lecseszett, hogy régóta nem válaszoltam. Teljesen igaza van, nem szép dolog az ilyen.. ez egyenlő a másik ember iránt tiszteletlenséggel.. és hány ilyet csináltam.. valójában ez nem egy tudatos tiszteletlenség, hogy "na most direkt jól nem foglalkozom veled" hanem belesüppedés a hétköznapokba, a halogatások sorozatába, amik szépen elvezetnek a káoszhoz. És itt nem arról van szó, hogy 2 napig válaszolatlanul hagyni valamit, hanem annál sokkal hosszabb időről.. aztán eszembejutott,  hogy milyen régóta akarok már írni Emeséről.. miért nem tettem meg idáig? Mert nehéz téma? Igen, talán azért. A saját érzéseimről mindig könnyebben írok, hiszen az én vagyok, az rólam szól.. Másról írni nehezebb, kényesebb.. nehogy olyat írjak, ami nem úgy sül el, ahogy én szeretném azt kommunikálni.. mindegy, meglátjuk..

Emesét az Egyetemről ismerem, bár ott sosem beszélgettünk. Az a fajta lány volt, akiről úgy gondoltam "nem tartozunk egy kasztba". Csinos, szép, a fiúk keresik a társaságát, jó cuccai vannak.. az a fajta, akinek megvan mindene, jól érzi magát a bőrében, van pasija, boldog.. Megjegyzem akkoriban nekem is megvoltak a hasonló adottságaim csak még hozzá+ ráadás kisebbségi komplexus.. szóval már akkor is nagyon jól leírtam magam szinte bárki mellett.. na mindegy, Emesével nem tartoztunk egy társaságba, nem is egy évfolyamba jártunk.. semmi bajom sem volt vele egyébként, csak az előítéletek és a komplexusaim egy iylesmi képet alakítottak ki bennem vele kapcsolatban.
Aztán elteltek hosszú évek.. javában dolgoztam már.. egyszer csak hallottam a hírt egy közös ismerőstől, Emese komolyabb betegséggel küzd.. aztán szépen kigyógyult belőle hittel és akarattal.. nagyon megrázott a története.. miért kell egy fiatalnak ilyenen keresztülmenni? persze idősnek se kelljen, csak egy életének 20-as éveiben járó fiatal esetében mindig értetlenebbnek tűnik az ilyen.. Nem akarom részletezni a betegséget, a hangsúly azon van, hogy nagyon erősen hitt és nagyon meg akart gyógyulni.. sikerült neki hála Isten!

Aztán ismét elteltek évek, Emesét csak a facebookon láttam néha.. ő jelölt be ismerősnek anno.. még meg is lepődtem, hogy egyáltalán emlékszik rám, hiszen ahogy írtam is, talán max köszönőviszonyban lehettünk.. pár éve férjhez ment, kisgyermekük született, látszott a képeket, hogy boldog anyuka lett.
Én meg elmentem a nagy útra tavaly júniusban.. Emese kislánya abba az oviba jár, ahol Anyu is dolgozik.. Anyu mondta, hogy van itt egy anyuka, aki velem járt Egyetemre, nagyon kedves, csupa szív lány.. sokat érdeklődött rólam, az utamról.. hogy szurkol nekem, hogy sikerüljön és hogy csodál érte.. bevallom nagyon jól esett.. már sokkal közelebb éreztem magamhoz Emesét..

Aztán nemsokkal a hazaérkezésem után kaptam a hírt, hogy Emese újabb babának adott életet.. ez csodás dolog! Aztán az öröm mellett  ismét felütötte fejét a szomorúság..Emese újabb kihívások elé néz, ami már túlmutat az anyaságon.. a betegség még egy párbajra hívta.. nem törődött bele, hogy a múltkor legyőzte..nem érdekli az sem, hogy most egy kisbabát kell táplálnia, szeretgetnie, és ott van a másik kislány is, akit szintén szertnie kell és felnevelni. Mindkét gyermeknek nagy szüksége van az Édesanyjukra, ez nem is kérdés.

Teljesen magam alá kerültem mikor meghallottam a hírt.. azt mondtam ilyen nincs! Hogy ezt nem hiszem el.. miért történik ez.. Sokat gondoltam Rá, és azon agyaltam miként tudnék segíteni.. azon kívül, hogy imádkozom érte.. néha ez a legtöbb, amit tehetünk a másik emberért.. belül bíztatni, hogy menni fog, ez csak egy akadály.. talán nagyobb akadály, nem lehet csak úgy átlépni, de átmászni át lehet! csak jó helyekre kell a lábakat rakosgatni és akkor szépen lassan átmegy rajta..
Teltek múltak a napok, egyszer csak olvastam Emese blogot kezdett írni.. hihetetlen erő és élni akarás áradt a szavaiból..  jó végén fogja meg a dolgot, és nagyon tetszett, hogy így áll hozzá.. úgy éreztem fel kell vegyem vele a kontaktot, írni akartam neki.. sokat nem gondolkodtam, írtam.. semmi más célom nem volt, hogy bíztassam, bátorítsam! Emese hamar válaszolt, sorai tele szeretettel és optimizmussal.. írta, hogy ő is erőt merített az utamból. Mindketten nagy utat járunk állapítottuk meg.. igaz én már hazaértem, de valójában csak fizikailag. Az Ő caminoja keményebb.. sokkal keményebb.. betegséggel küzdeni a legkeményebb camino a világon.. én azt gondolom.. de ez is lehet csak egy út, amin végig kell menni.. csak egy megmászandó akadály..
Mi döntünk, hogyan állunk hozzá... azt az embert sem lehet elítélni, aki elkeseredetten és negatívan áll a betegségéhez.. teljesen érthető..hiszen senki nem örül annak ha veszélyben a léte.. a betegség le akarja teríteni az embert, elvenni az erejét.. ha negatívan és dühösen állunk hozzá akkor minden bizonnyal eléri a célját.. ám ha megpróbáljuk megérteni.. hogy mit akar ő tőlünk? Mi okból jött? Ha úgy tekintünk rá, mint egy tanítóra, figyeljük a testünkben megnyilvánuló tanításait, és nem mindenáron és erőszakkal szabadulni akarunk tőle, akkor együtt vele csodákra lehetünk képesek! De ehhez az kell, hogy tanítóként kezeljük.. nem pedig ellenségként.. viszont ebben a témában rövidre zárom magam, nem lennék benne hiteles.. én másfajta démonokkal küzdöttem az úton és küzdök olykor ma is.. mindenkinek megvannak a maga démonjai.. a démonok, akik leggyengébb pontjainkat támadják.. akiket ha időben felismerünk és tanítóvá alakítunk, akkor képesek lehetünk betegségeket megelőzni.. alázattal és odafigyeléssel nem lehetetlen.. ismerjük meg és figyeljük őket..

Emese hatalmas példa számomra, mert van hite, akarata és kitartása. Azóta már számtalan blogbejegyzést írt a kendőzetlen érzéseiről, arról, hogy miből merít erőt a gyógyulása során és hogyan kezeli a gyengébb és nehezebb időszakait. Az egész lénye ragyog.. és ezt úgy mondom, hogy nem találkoztunk személyesen az egyetemi évek óta.. Facebookon váltottunk üzeneteket. Egyszer nagyon megzuhantam..talán még a télen.. ő adott erőt.. ő mutatott rá megoldásokra.. nekem kellett volna bíztatnom Őt.. és fordítva történt.. szégyelltem.. ahogy most azt is, hogy oly régóta terveztem írni róla.. valamiért most van itt az ideje..
Emesének gyönyörű írásai vannak, és mindemellett verseket is ír.. amiket először nem akart nyilvánosságra hozni. De aztán úgy döntött jobb, ha felvállalja az érzéseit! Osztom a véleményét! A felvállalt őszinteség a legfontosabb.. segíti a gyógyulást..
Kedves olvasóim, bízom benne, hogy minél többen elolvassátok ezt a bejegyzést.. én magam hiszek az ima és a pozitív gondolatok erejében.. abban is hiszek, hogy együtt többre megyünk.. ha egy célért összpontosítjuk az erőnket, elősegíthetjük mégjobban Emese gyógyulását.. kérlek mondjatok el érte egy imát! Semmi extra nagy dolog nem kell, elég egy sóhajtás.. amit őérte ajánlasz fel..hogy megújult életerővel, egészségben, teljes gyógyultsággal lehessen gyermekei és férje mellett és élhessen sokáig boldogan! Hogy sose adja fel.. hogy átmásszon az akadályon.. A másért mondott ima visszaszáll.. ha van szeretteid között gyógyulásra váró személy, tedd őt is hozzá.. és ajánljuk fel együtt őket a nálunk nagyobb erőnek, a Gondviselőnek.. akinek a kezében vagyunk.. aki nem akar rosszat.. aki talán csak arra vár, hogy bizalommal forduljunk hozzá..

Emese hihetetlen erőről tanuskodó gondolatait az alábbi oldalon követhetitek:
https://emeseujvilaga.wordpress.com/

Gyógyulj meg drága, az erő veled van és mi is!
A szeretet és az ima a hit és az akarat együtt csodákra képes!

2017. május 8., hétfő

Camino, Anti, zarándokok, tollas, Dunapart, Ricsi a vándor és megint egy búcsú..


Május 2-a.. Ezt a napot nehéz lenne rövidebb címmel jellemezni..
Minden úgy kezdődött, hogy meglátogatott Anti Bécsből, egy barátom, aki BK-s (Balaton Körbetekerő mozgalmunk tagja) és egyben egyik szállásadóm a hosszú úton.. Győr elég közel van Bécshez, nagy szerencse, mert így lett látogatóm! Mindig örülök, ha kedves vendég érkezik! Anti gps alapján érkezett a címemre, le is mentem elé, ám az utca végéig szaladtam utána. - Nem láttad, hogy ez a ... házszám? -kérdeztem Antit.. - De igen, de nem gondoltam, hogy ebben laksz, így tovább kerestem.. tényleg ebben laksz? /Most az ember mit gondolhat ezek után, hogy vagy annyira lepusztult, vagy annyira nem tűnik lakóépületnek.. ez utóbbi../ valójában egy régi kolostorépület.. mindenki elcsodálkozik aki betér ide.. még én is..
A férőhelyem viszont annyira kevés..( a hatalmas épületnek csak pár m2-e az enyém, az sem saját) hogy a lakás-"tárlatvezetés" pár másodperc alatt megtörtént, így tovább is álltunk a közeli Lapos Pizzeriába bedobni egy jó pizzát. Antival laza városnézős, kávézós, tollasozós, Dunaparti kacsa nézős programot terveztünk. Mindezzel párhuzamosan futott a vándor befogadós projekt..

Antival kávézó után kutatva
Ricsit a Camino fesztiválon ismertem meg, tudtam, hogy Santiagoba indul ő is gyalog a közeljövőben. Nemrég olvastam a a posztot, hogy elindult.. írtam is neki, ha kell szállás Győrben, bátorkodjon szólni a kedves vándor. Szólt :) valahogy egyértelmű volt, hogy ha már Caminon lakom akkor begyűjtöm a vándorokat, mégha helyem oly kevés is. ..persze csak azt, aki elfogadja, erőszakkal senkit nem tuszkolok be az Alberguémbe.. nem akarok a vándorok réme lenni "az őrült Caminos nő, aki megszállottan hurcolja be a zarándokokat akaratuk ellenére otthonába és tojásrántottával meg mindenféle zöldséggel tömi őket" nem, ez nem hangzik túl jól.. A szabad akaratot azért tiszteletben tartom..

Ricsivel hívtuk egymást ki hol jár éppen, ő már korán megérkezett, s a Duna parton heverészett amíg én Antinak mutogattam a várost cukrászdás kávézót keresgélve. Kiderült Győr tele van cukrászdával, de valahogy mi nem találtunk.. lázas keresésünk váratlan fordulatott vett.. szemem már nem fürkészte a "süteményező bár" feliratokat, hanem hirtelen egyetlen pontra fókuszált: egy hátizsákon himbálódzó Szent Jakab kagylóra! -Kagylós vándorok, kiáltottam fel, azonnal le kell szólítanom őket! Nem tudom Antiban mi játszódhatott le közben, de régóta ismer, talán nem lepődik meg a fura dolgaimon... Két hölgy nézegetett valamit az utikönyvben, a Széchenyi tértől alig távolabb, messziről kiszúrtam őket.. botokkal, hátizsákkal, kagylóval.. ők bizony Caminosok, kétségtelenül.. -Elnézést, segíthetek, látom kagylóval vannak.. olyan magabiztosan ajánlottam fel a segítségemet, mintha tudnék bármit is, hogy mi hol van Győrben.. hiszen még az utcaneveket sem ismerem.. gyorsan közöltem is, hogy én sem vagyok győri, de blöfföltem, hátha olyat keresnek amit mégis tudok.. zarándokok mi mást kereshetnek, mint templomot, szállást, boltot, kávézót, éttermet... talált, süllyedt, Szent László Bazilikát keresték.. Ah, de menő vagyok, azt épp tudom hol van.. hogy ne nézzenek nagyon furán, mondtam, hogy magam is Caminot járt vagyok, ezért ez a nagy lelkesedésem. Ők is megörültek nekünk, váltottunk pár szót, majd említettem, épp egy Santiagoba tartó fiatalember vándor fog ma megszállni nálam.. csak nem Ricsi? de igen.. kiderült együtt zarándokoltak Pannonhalmától! "Kicsi a világ" nyugtáztuk..

akkor már egy közös fotót is..

Váltottunk még pár mondatot, de úgy voltam vele, üres kézzel nem távozhatnak.. mázli, hogy épp volt a táskámban 300 db Cicazarándok képeslap.. ez sem véletlen.. na nem vagyok bolond, hogy folyton sétáltatom őket (bár jó súlyuk van, hátedzésnek tökéletes), de épp útbaejtettük a nyomdát is Antival.. az megint megérne egy történetet (pozitív értelemben) de nem terelem a szót a lényegről..
Szóval a 2 hölgy, Tündi és Emese 1-1 Cz.lap boldog tulajdonosai lettek így a magyar Caminojuk utolsó előtti napján. Ők Budapestről sétáltak Lébénybe, végig a magyarországi Szent Jakab-úton. Gyors, ám annál tartalmasabb találkozásunk után szétváltak útjaink, ők a bazilikába, mi pedig egy kávézó felé tartottunk.

Most már kell, hogy találjunk egyet. Így lett. Hatalmas mézes melange és egy szelet sütemény..hmm.. adtunk a vércukorszintnek, ha már ilyen szépen alakul ez a mai nap.. és ez még csak a kora délután..
A 2 zarándok hölggyel még kétszer összefutottunk, kiderült reggel együtt indulnak Ricsivel.. tudtam, tudtam legbelül, hogy őket is el fogom kísérni egy darabon akárcsak Zsófit az előző héten.. "Akkor reggel találkozunk" így váltunk el legvégül.
Vándorok, kagylók, de jó is ez a város, hogy magába fogadta a Caminot! Szívemet melengette a gondolat.. ki tudja még hány vándort fogok "zaklatni" ittlétem alatt..
Az idő repült, akárcsak a tollaslabda a Duna parton.. Antit rászedtem egy tollaspartira, mondjuk nagyon nem kellett győzködni.. imádok tollasozni, és évek óta nem műveltem e remek tevékenységet! Kezdeti bénázás után 162-ig eljutottunk ütésszámban, ez jónak mondható lévén hogy amatőrök vagyunk!

mindeközben Ricsi hívott..

Épp e fergeteges rekordunkat döntögettük, amikor csörgött a telefonom.. hát mit csináljak, nem tehetem le az ütőt, már elhagytuk a 100-at.. ki tudja mi lesz ebből.. szegény vándor, kérlek ne haragudj, azonnal visszahívlak.. mihelyt leesett a labda.. a mondás szerint még egyetlen tollaslabda sem maradt fenn az égben.. vagy az a repülő? Mindegy, tényleg leesett.. Ricsit valahogy idenavigáltam, kiderült hogy már amúgy is közel járt.. mi ütöttünk tovább a kacsahápogós tavaszi napsütésben, amíg az óriási hátizsák meg nem érkezett.. mert bizony jókora batyut cipel magán a vándor, kemény 25 kg-ot.. már ránézésre összecsuklottak a lábaim.. az övé is kezdett..
érkezik
De a vándor annyira kemény, igazi vérbeli zarándok, egy percre sem vált meg a táskájától, vérszemet kapott a tollasütőtől, megragadta, majd ütötte a labdát egy meccs erejéig.. eszembe jutott, hogy a "Mit vigyünk az útra" c.fejezethez be fogom rakni a tollasütőket is.. ezentúl "kötelező" Caminos útikellék lesz..

szigorúan hátizsákkal
Ütők és labdák, hátizsákok, jó érzés volt egy olyan vándorral találkozni aki épp Santiagoba tart.. akár csak én közel egy éve.. visszagondoltam én hogy érkeztem anno Győrbe.. és hogy mentem tovább azzal a tudattal, hogy már csak pár nap és jön az első országhatár.. és mostantól egyedül vagyok.. utitárs már kilátásban sincs.. mi lesz, hogy lesz, hogy fogok boldogulni.. és Ricsi hogy boldogul?
Ő más batyut cipel, mint én tavaly.. és most nem arra gondolok, hogy hány kilóval nehezebb a táskája.. hanem a láthatatlan batyura, ami jobban nyomja az ember vállát mint akárhány kilogramm.. ami mindannyiunknak ottvan a hátán, amit olykor sikerül letennünk, aztán visszavesszük mert ragaszkodunk hozzá.. hányszor tettem le én is, és hányszor vettem is vissza szinte azonnal.. és veszem vissza a mai napig.. de talán egyre kisebb.. és egyre könnyebb.. van, hogy csak más az alakja, a tartalma.. a batyu változik .. a batyu, ami az utolsó napunkig elkísér..

A vándor érkezése magával von némi filozofálgatást is, ő nem egy hétköznapi vendég! Ő a vándor. Úton van és nem csak a lelkében, hanem minden lépésével, botjainak minden koppanásával testesíti meg és váltja valóra a lélek véget nem érő útjának egy rövidke szakaszát.. 3500 km.. hm.. annyira nem rövidke.. de egész életünket tekintve bizony az.. egy kis szelet.. ám annál meghatározóbb szelet.. Ricsinek sem lesz már semmi ugyanaz.. ha most azt mondta volna Győrben, kész vége, "feladom", már akkor sem lenne ugyanaz.. mert már megtette a változás első és legkeményebb lépését: elindult.. ..és amilyen elszántnak tűnik ő sem fog egyhamar megállni.. de ha meg is áll, annak oka lesz.. és az úgy lesz jól..

Némi tollasozás, majomkodás, öncélú és dokumentatív célú fotózás után felkerekedtünk és elsétáltunk kis Alberguém felé át a Jedlik Ányos hídon.. a híd, amin szinte nap mint nap járkálok kedvenc helyeim felé, most mennyire más érzés volt Santiagoba tartó vándorral átkelni rajta.. a nap épp nyugodni készült, gyönyörű fénygömböt formált az égen, be is állítottam a fiúkat 1-1 "romantikus" fotó erejéig.. igazi hős fotómodellként tűrték fotózós hóbortjaimat.. de most őszintén, megérte, nem? :D

izzó tűzgolyó
Ricsi meglepődött mekkora házban lakom, rögtön le is videózta.. a csodálkozás csak apró lakásom megtekintése után érte el a tetőpontot.. tényleg nem valami nagy.. de valójában bőven elfért.. sőt, még Antit is marasztaltuk, de ő ragaszkodott bécsi visszatéréséhez, már nagyon hiányzott neki Ausztria egy ilyen élménydús nap után! :) a vándor vacsora tojásrántotta volt jó sok hagymával, zöldséggel, füstölt sajttal.. kiderült Ricsi is vega, így nem vesztünk össze az ételen.. de lehet hogy csak aznap volt az, erre nem esküdék meg.. éjszakába nyúlóan beszélgettünk az élet nagy dolgairól, térről és időről, jelenről és egyéb idősíkokról.. valamelyik idősíkban szemeim leragadtak és átváltottam hallgatóságba.. majd nyugovóra tértünk. Nemrég még Zsófi aludt itt, most Ricsi..s ki tudja kit hoz a holnap.. a jövő.. amiről beszélni is felesleges, hiszen nincsen.. akárcsak a múlt.. "becsüld a jelent, mert jót jelent" jut eszembe az idézet..

Érkezés az Alberguébe

Másnap reggel egy gyors ébredés és némi kávé/tea után fel9-kor indultunk neki a Pinnyédi hídnak, ugyanis ott találkoztunk Emesével és Tündivel, a tegnapi 2 zarándok hölggyel.. már vártak bennünket..
Oh, Pinnyédi híd, kiáltottam magamban, mondd, hány vándort fogok még átkísérni rajtad.. nemrég Zsófi, aztán a Petivel közös zarándokcsapatunk, most Ricsi és a 2 hölgy.. felcsapok hídi zarándokterelőnek, zarándokkísérőnek, vándornavigátornak.. de szép szakma is! Főállású zarándokterelő :D

át..
Valójában meghatározó élmény számomra, hogy ott lehetek a vándorok reggeli első lépéseinél, a város és "vidék" között, a civilizációból át a "vadonba".. ismét együtt lépünk a töltésre, együtt hagyjuk el az utolsó házakat és haladunk az oszlop felé, ahol Zsófival is elváltunk.. gondoltam most is addig megyek.. a fű harmatos, a futócipőm beázik teljesen, akárcsak a gatya száram.. most nem érdekel.. beszélgetünk, húzom az időt, eljön az oszlop, de nem akarok még elköszönni.. végülis hova sietek.. csak 1 fél l vizet hoztam magammal és nem reggeliztem, kezdek éhes lenni.. most mi a fontosabb, hogy a gyomrom tele legyen, vagy hogy tovább lehessek együtt a vándorokkal.. már megint a földhözragadt gondolatok.. éhség.. de hát nem halok éhen.. most mit aggódok.. akkor már a Radnóti emlékhelyet jelző rózsaszín ház tűnt fel a kanyar után.. az emlékhely 5,7 km a várostól.. ha odáig elmegyek kb 11 km-t sétálok.. na és, ráérek.. a világ minden ideje az enyém.. persze úgy használom fel ahogy akarom.. jól van, elmegyek velük a Radnóti szoborig..
az egy jó hely.. nyugalmas, pados, orgonabokros..csendes.. ám szomorú is egyben..nagy költőnk tragikus sorsára emlékeztet.. a hely, ahol ő is menetelt.. és nem ilyen vidáman, mint mi vándorok, akik akár Lébénybe tartunk, akár Santiagoba, akár csak sétálgatunk egyet a töltésen.. mi nem vagyunk üldözöttek.. mi csak saját magunkat hajszoljuk.. de Ő.. neki nem volt választása.. és tudta miért megy.. hogy mi lesz vele.. hogy nem ússza meg.. talán reménykedett, hogy mégis? Mit érezhetett?
Kívánom, hogy sose tudjuk meg mit érezhetett.. ne kelljen átélnünk még hasonlót sem.. adjunk hálát, hogy mi szabadon vándorolhatunk.. merre csak visz a szívünk a lábunk! Mi dönthetünk és választhatunk. A szabadság drága kincs. Ez a hely hálára késztet.. hálás vagyok a szabadságomért..   méltó hely, hogy ott köszönjük el egymástól.. szabadon..

A vándor lányok és Ricsi Radnótival

Emese megajándékozott egy műzli szelettel, alig merem elfogadni.. milyen szánalmas már, hogy a kísérő kapja a vándortól az élelmet és nem fordítva! :) szép kis vándorterelő vagyok! eleszem szegény zarándokok utolsó morzsáit.. van még bőven, nyugtattak meg, elfogadtam.. elidőztünk kicsit a szoborparkban, majd eljött az indulás pillanata.. bíztattak menjek velük Lébényig.. majd hazajövök busszal.. meg is tehetném.. nem mentem.. éreztem, hogy nekem idáig volt szerepem az ő történetükben. Ez az ő útjuk..  megint csak ragaszkodnék.. húznám az időt.. elbúcsúzunk.. ők előre, én visszafelé..
Az emlékhely után az út balra fordul.. néztem, ahogy eltűnnek a távolodó pontok a szemem elől.. és még utána is néztem.. a múló pillanatot..az élet folytonosságát.. most még itt járnak, aztán már távolabb.. és egyre távolabb.. tőlem távolabb és céljukhoz közelebb..
már csak kicsi pontok
Elindulok én is.. vissza a már jól bejárt úton.. a sírás most sem kerül el.. úgy látszik ez már törvényszerű.. a rózsaszín háznál idős bácsi terelget libákat befelé a kiskapun.. rámosolygok, köszönünk egymásnak.. idáig még tartom magam, aztán eleresztem a könnyeimet.. végtelen nyugalom és tisztaság érzés kísér.. nagyon szeretem ezt az utat.. muszáj, hogy kisírjam magam.. ezekben a könnyekben ilyenkor nem csak az aktuális vándorok elengedése van.. hanem minden.. minden más elengedése is.. a könnyek tisztítanak.. kár őket szégyellni, értünk vannak.. felszabadítanak.. így tértem haza végül dalolva, zengett a töltésen az "Imádok élni, imádok élni, imádok bátor szívvel semmitől se félni".. hadd szóljon!
visszafelé

Emese és Tündi azóta már hazaértek, Ricsi pedig Rajka után járhat..Ricsi útját Itt és most facebook oldalán keresztül kísérhetitek!
https://www.facebook.com/Itt-%C3%A9s-Most-1445027218876007/?fref=ts

Buen Camino Vándorok, bárki bármerre is jár!
Úton lenni élmény, a megérkezés pedig egy újabb útrakelés kezdete ;-)



2017. május 1., hétfő

Közösségi zarándoklatunk Győr-Lébény 2017.04.29.

Ha kinyújtod a kezed, kapsz valamit.. ha nyitott a szíved kapuja, valaki besétál rajta.  Egy kínai közmondás szerint „Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb utóbb rászáll egy énekesmadár”

Egy erdőben ülök a laptopommal, fölöttem zöld ágak és madarak dalolnak. Csodás ez a mai nap.

Ami miatt a leginkább csodás, mert megalapozta a tegnapi nap.. minden összejött, úgy ahogy „kellett”..  Pár hete kitaláltuk Vizy Petivel, hogy szervezünk egy közös kis 1 napos zarándoklatot Győrből Lébénybe, a magyarországi Szent Jakab-út (hivatalosan 8.napi) szakaszán. Az egész úgy jött, hogy amióta Győrben élek, tervezem, hogy elmegyek Lébénybe.. hiszen oly kedves emlékek fűznek oda a nagy utammal kapcsolatban. Közben azon is gondolkodtam hogyan tudnék új embereket megismerni, hiszen Győrben igazán nem sok embert ismerek, és néha bizony nagyon hiányzik 1-1 jó beszélgetés.. vagy csak úgy lenni valakivel.. 

Tudtam, hogy Peti már régóta szervez 1 napos túrákat a Petycamino oldalán keresztül. Milyen jó ötlet, gondoltam. Aztán eszembejutott, mi lenne ha én is „kipróbálnám” ezt a közös túra/zarándoklat szervezést.. mi lenne ha meghirdetném a Vándorina oldalon.. nagyon lelkes lettem, aztán jött a „kisördög”„Ugyan,de ki jönne el..”  Hát ja, ki jönne el.. miért akarna velem bárki is Lébénybe zarándokolni.. a nagy úton is 90%-ban egyedül voltam, én már csak ilyen magányos zarándok vagyok.. ezt el kell fogadnom.. nyugtáztam magamban többször is.. aztán arra jutottam, jól van, meghirdetem azért, max megyek egyedül.. mi van akkor? Hát mennyit mentünk együtt, én+én, csak nem ijedek meg legjobb és leghűségesebb utitársamtól? J Aztán megosztottam tervemet Petivel, aki egyből rákapott az ötletre.. hát akkor még lelkesebb lettem! Ez az, legyen közös szervezés! Ha más nem, Peti miatt biztos eljönnek páran! Lázasan terveztem a közös eseményünk hátterét.. majd Peti jóváhagyta és megosztotta.. 


Szépen nőtt a résztvevők és érdeklődők száma, mi pedig örültünk. Peti Pestről én pedig Kaposvárról és Győrből :) Közben elromlott az idő, Európa több pontján havazott, nálunk szakadt az eső, rendkívül hidegre fordult.. nem sok reményt fűztem a zarándoklathoz.. persze lefújni semmiképp nem akartuk.. hát valami lesz, max megyünk ketten.. még előző nap is esett és nagyon hideg volt.. 
Reményem azért nem hagyott el teljesen.. beszéltünk róla, hogy kéne csinálni okleveleket.. az ember mindig örül az elismerésnek! És 26 km séta már megér egy elismerést! Sőt már az, hogy eljönnek az emberek, hogy tesznek magukért valamit! Megterveztem gyorsan, majd szaladtam vele a nyomdába.. boldogan nézegettem őket, oh, remélem örülni fognak neki! És oh, remélem lesz azért, akiknek tudunk ilyet adni és nem ketten osztozunk az díszes papírokon :)
Bekészítettem a táskába az okleveleket, az esőkabátot és az esernyőt.. ahogy néztem az eseményt a facebookon, a résztvevők száma még mindig nem ment 20 alá.. már este késő volt, elkezdtem komolyan izgulni.. az ismeretelen emberek mindig komoly kihívást jelentenek számomra.. na de „ezt akarod, nem?” nyugtattam magam.. ja igen, jó lesz!!

Izgatottan ébredtem, sokat nem aludtam.. a Nap besütött az ablakon.. hallelujah, szép időnk lesz!
A gyülekező 9.45-10.00 között volt a Széchenyi téren.. önmagamat nem meghazudtolva 9.59-ra megérkeztem! Peti már hívott, hogy megérkeztek Pestről.. A szívem egyre gyorsabban vert, ahogy közeledtem.. hirtelen megláttam a sok hátizsákos botos embert egy kupacban.. messziről integettek.. hu, de jó, várnak :) közben hívott Gábor, hogy nem kapott jegyet a reggeli vonatra, 10.16-ra ér be.. rövid kis bemutatkozásom után közöltem a várakozó vándorokkal, hogy háát.. zarándoklatunkat várakozással indítjuk, egy fiatalembert várunk. Persze izgultam, mit gondolhatnak, hogy itt várakoztatom őket?? Hiszen a vándorcsapat indulásra készen áll! A lehető legtoleránsabban fogadta mindenki, ez jó érzéssel töltött el..  milyen jófejek, gondoltam! 
gyülekező zarándokok a Széchenyi téren

Közben „feltűnés nélkül” futottam egy kört, hogy minden csapattag nevét felírjam füzetembe.. „Ez csak úgy kell”.. Akkor még nem sejtették miért.. Fél 11 körül elindultunk, Gábor is utolért bennünket a Rába kettős hídnál.. teljes volt a létszám..  Istenem, sosem mentem át együtt ennyi emberrel a Rába kettős hídon! 

Vigyorogtam magamban! De jó, itt vagyunk, összejött az „esemény”, együtt vagyunk, eljöttek, 22-en vagyunk, megyünk, a botok kopognak, a kagylók lobognak, a szél fújja hajunkat, a nap pedig mosolyog ránk fentről.. mintha azt suttogná, mit gondoltatok, majd cserben hagylak titeket? Kiértünk a városból, az útról elég friss élményeim vannak, hiszen kedden végigjártam egyedül, amolyan „terepszemlével egybekötött feltöltődés” gyanánt, s útközben jeleket hagytam itt-ott.. Nagy élmény volt, mikor 1-1 zarándok megtalálta kis jeleimet, üzeneteimet a köveken, hidakon..

:)

Első megállónk a Radnóti Miklós emlékmű volt 5,7 km-re a várostól.. Felkértem Petit, ismertesse Radnóti munkásságát 1 röpke órában és szavalja el a Nem tudhatom c. versét.  A többieknek szintén szavalni kellett.. aki nem tudott verset, őt kiszavaztuk.. ugye utóbbi 2 mondatot nem hitte el senki? Csak mert nem tudhatom.. 
Komolyra fordítva a szót, kitaláltuk, hogy tartsunk egy kis bemutatkozást, azért mégiscsak nem ismerjük egymást, megalapozná az utat, hogy mindenki hall a másikról/másiktól pár mondatot.. csak azt, amit fontosnak tart elmondani magáról, Caminohoz fűződő viszonyáról.. 
bemutatkozunk (fotó Szántai Gábor)

Kiderült, hogy többen is voltak már valamelyik Caminon, volt aki többen is, illetve van aki most készül.. az egyik fiatalember eleve úgy készült, hogy most nem is áll meg Lébényben, hanem tovább megy Rajkáig! Hú, mekkora ötlet, „irigyeltem”.. persze én is megtehetném, csak most nem így készültem.. de ne aggódj, csinálok még ilyet, nyugtatom magam..
Élmény volt ez a bemutatkozós kör, meghitté tette az egészet, közben ropogtak a szendvicsek és a sárgarépák, bontódtak a banánok (már akinek volt..vegetáriánus majmok előnyben :D  ezt még eddig nem fejtettem ki, de majomnak lenni érdem, szóval bárki azt mondja rám, te majom, én boldog leszek tőle J ez régi történet.. ) Majmok, banánok, vissza a zarándoklathoz..

Következő állomásunk az autopálya alatti átjáró volt, ahol megtekintettük a falra rajzolt Cicazarándokot, közben ismeretettem a történetét. Szívemet melengette, hogy a többi zarándok is kedvet kapott az építő jellegű „rongáláshoz” , nyomot hagyva bátran az utókornak.. szerintem jópofa dolog egy elhagyatott betonoszlopon kedves rajzokat/üzeneteket hagyni..




A csapat egészen jól összerázódott, a későbbi pihenők adták magukat, a Rábca folyó partján illetve valahol a töltésen..  jó darabig egy bolyban mentünk, de egy idő után azért szétszakadtunk az eltérő tempó miatt.. bizonyos időnként mindig bevártuk egymást. Jó volt együtt menni! 
És ez nagy dolog nekem, „magányosfarkas típusú zarándoknak”.. korábban elképzelni sem tudtam, hogy ennyi emberrel együtt zarándokoljak.. de meg akartam próbálni.. kicsit nyitottam a szívemen.. kicsit odatettem azt a „zöld ágat”.. és rászálltak a madarak.. :)
zarándokok a horizonton
Szavakkal nem tudom kifejezni mekkora élmény volt számomra, hogy megismerhettelek benneteket, hogy beszélgettünk, hogy mesélhettem kicsit az utamról, hogy mondtatok olyan dolgokat, amik „betaláltak”, amiktől úgy érzem több lettem megint.. szépen építgettük egymást, jó volt látni a mosolygós arcokat, hogy aki lábfájdalmakkal küzdőtt, ő is igazi hősként végigcsinálta! Jó volt egymást bíztatni, mert az utolsó kilométerek bizony kritikus szakaszt tárítottak elénk (a tárul szenvedő szerkezete milyen fura :D )

És nem csak az időjárás volt kegyes hozzánk.. 18 óra után kicsivel érkeztünk a gyönyörű román stílusú Szent Jakab templomhoz, mely országos nevezetességű, hazánk egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma.

/Aki többet szeretne tudni róla, itt olvashat: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9b%C3%A9nyi_templom /

Vele szemben pedig a Szent Jakab Látogatóközpont. Eredetileg csak 17:00-ig van nyitva, így egyáltalán nem reméltük be tudunk menni. Nézegettük kívülről a templomot, én feltűnés nélkül félrevonultam az épület mögé megírni az okleveleket. Hát ezért kellett a reggeli névsor..
Közben Peti felderítette, a Látogatóközpont nyitva!! Ekkora mázlink hogy lehet? Kiosztottuk az okleveleket és mindneki kapott 1-1 Cz. képeslapot is J Olyan jó volt látni, hogy örülnek!! Azt gondolom senki nem várta, de mégis milyen jó volt egy kis örömet szerezni! Még én is kaptam :D

oklevél átadás (fotó Matusichné Andi)

Örömittasan álldogáltunk a templom előtt, majd kijött Feri a látogatóközpontból, és nagyon megörült, hogy a mi kis csapatunk az.. (Feriről és Giziről már írtam előző bejegyzésemben, ők fogadtak tavaly a nagy utamon itt a Látogattókp-ban).. tudtak róla, hogy ma jövünk, csak azt nem, hogy pontosan mikor. Hát igen, mi voltunk.. nagy meglepetésünkre pecsétet is kaptunk az okleveleinkre, ez már tényleg hab volt a tortán..Még a templomot is megtekinthettük belülről, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy én zárhattam be az ajataját a majdnem nálam is nagyobb kulccsal :)
 igen, minden összejött még az is, amit nem is reméltünk..

Kis csapatunk megérkezett (fotó Matusichné Andi)

A végére 4en maradtunk, a 8 órás vonattal tértünk vissza Győrbe, ahol a napot méltóképp megünnepeltük a Lapos pizzériában J
Párizs fényei, avagy a Kossuth híd Győrben :) (fotó Valenti Dani szelfi üzemmódban :D)


Hálás vagyok az új ismeretségekért, mintha már nem érezném magam olyan egyedül Győrben.. Köszönöm Nektek kedves zarándoktársak, hogy eljöttetek, megmutattátok, hogy lehet a közös zarándoklat is jó, nem csak a magányos.. én sokat tanultam és sokat kaptam.. érdemes volt a kezemben tartani azt a „zöld ágat”.. ha konkrétan kismadár nem is szállt rá, de egy kisegeret sikerült útközben megsimogatnom.. épp meditált.. Persze mindez szimbolikus.. a madarak Ti voltatok.. Buen Camino mindnekinek és remélem még találkozunk! Peti, te meg zarándokolj Peruba, aztán visszavárlak társszervezőnek valami jó kis Caminohoz :)

Boldog szülinapot Vándorina blog!

Ma egy éve, hogy megszületett a Vándorina blog a következő megosztásssal posztoltam:


"Május 1, a munka ünnepe..és Jakab nap.. mellesleg mához egy hónapra indulok.. a Szent Jakab útra.. ilyenkor már az 1. zarándoknapomat nyugtázom, ha minden jól megy.. kemény pillanatok, na! nem volt könnyű idáig sem eljutni, és a java még csak most jön.. szeretnék bíztatni mindenkit, hogy bizony van, amikor lépni kell! nem feltétlenül ilyet, de valamit kell.. az élet a komfortzónán kívül kezdődik.. és mindig van lehetőség változtatni! csak rajtunk múlik, senki máson! Ezért nem érdemes sem irigyelni, sem elítélni.. mert mindenki maga tud segíteni magán úgy, ahogy neki a legjobb.. és ezt MINDENKI megteheti! mert mindenki KÉPES arra, hogy változtasson, hogy jobb legyen! Rajta, én bíztatlak! ha akarjátok, követhetitek majd utamat az alábbi blogon, mely egyenlőre csak a felkészülős gondolatokat tartalmazza, és folyamatosan frissül: http://vandorina.blogspot.hu/
Szívesen fogadok utitársakat bármelyik szakaszra, hogy együtt gyalogoljuk egy kicsit egy jobb életért :) ;-) ja, hogy álmodozzak csak? hát jó :)
Köszönök minden eddigi segítséget, bíztatást! De nagyon!
vándorina "



Tehát 1 éve ilyenkor lelkileg már igencsak készülődtem.. hihetetlen, hogy már egy éve.. kevesebbnek tűnik.. néha többnek. Mindenesetre ma megünneplem egy jó futással ezt a szép napot! Boldog szülinapot blogom :)


:)

2017. április 28., péntek

Az írás, ami írásra késztetett..

Nem is olyan régen egy bejegyzést olvastam saját facebook oldalamon egy fiatalember, Szántai Gábor írásából. Nagyon meghatódtam, ugyanis a bejegyzése rólam szólt.. arról, hogy mit jelentett számára az előadásom a Camino Fesztiválon, majd a találkozásunk Kaposváron.

https://www.facebook.com/szantaigabormentor/photos/a.948429315223215.1073741828.945493688850111/1411548548911287/?type=3&theater

Az írása nagyon elgondolkodtatott és maga a találkozás is, kétféle aspektusból is..  Gábor 24 éves, hihetetlen lelkesedés és energia van benne. Számos dolog érdekli, tanulja saját magát, minden erejével azon dolgozik, hogyan élhetne egy jobb és tudatosabb életet. Szavai és tekintete egyaránt egy pozitív életszemléletről tanuskodnak. Vajon ez csak azért van, mert fiatal, 24 éves? Valóban csak a fiatalokba szorul ennyi energia és életerő? Hogy ezzel a túláradó energiával másokat is képesek "felemelni"? Mert írásából és a beszélgetésünkből azt éreztem, "felemelkedtem"... hogy van értelme csinálni.. hogy tudok adni embereknek.. mert van visszajelzés..
Életkor.. én 24 évesen az öntudatlanság netovábbja voltam.. nem voltam rossz ember, de csak a pillanatnyi érzéseimnek éltem.. ez nem azt jelenti, hogy habzsoltam az életet.. de mindent úgy csináltam, "ahogy esik, úgy puffan.." jó, testmozgásra és a táplálkozásra úgy ahogy odafigyeltem.. ezenkívül érdekeltek még a pszichológiai témájú könyvek, és nagyjából ennyi.. nem érdekelt nagyon semmi.. még kirándulni se jártam, a kerékpárom is csak pókhálósodott a kisházban.. legfontosabb a bulizás volt, hetente többször a kaposvári Pogo centerben.. csütörtök, péntek, szombat.. esteleg néha kedd, vagy már nem is emlékszem.. persze nincs ezzel baj, nem akarom a fiatalságomat leírni, de jó lett volna, ha van valami motivációm abban az időszakban.. az egyetemet ugyan elvégeztem, de egyáltalán nem abba az irányba mentem amerre szerettem volna. Persze mit is szerettem volna.. nem voltak céljaim.. totál semmi.. csak beleálltam a mókuskerékbe, ahogy mindenki más.. egy átbulizott nyár után elkezdtem dolgozni, olyan helyeken, ami kár tagadni, nem érdekelt. A könnyebb utat választani nagyon nagyon veszélyes.. beleállni, belesüppedni fiatalon valamibe egyenes út a boldogtalanság felé.. ezért tud az ember már fiatalon is megkeseredni. Ha 10-ed ennyire lelkes lettem volna valami iránt akkoriban, mint amilyen Gábor most, akkor azt hiszem már rég vittem volna valamire. (megjegyzem nincs késő most sem.. csak az ember ilyenkor számot vet az elvesztegetett éveiről.. mert tanulságnak tökéletes)
Azt gondolom, a lelkesedés, az életerő, a sugárzó energia, az nem életkor függvénye.. én 24 évesen biztosan nem sugároztam. És ezt nem szerénységből mondom, vagy kishitűségből.. akkoriban a boldogságom mindig valaki függvénye volt.. beletemetkeztem az aktuális kapcsolataimba, se láttam se hallottam.. aztán amikor "lecsengett", akkor kiléptem.. még 30 évesen is ugyanazokat a köröket futottam le.. sőt még később is.. és miért? mert nem volt bennem tudatosság.. Nem hibáztatom ezért magam, akkor arra voltam képes.. ezt majd máskor kifejtem..

Igen, fiatalon is lehet az ember "punnyadt" és közönyös a világ iránt.. megfakult és üres.. és ugyanúgy szárnyalhat valaki 50-60-80 évesen is.. Min múlik mégis mindez? Szóval mi ez a 4 M ? :) Úgy gondolom, a kitűzött célok, a tudatosság az élet minden területén, a helyes önismeret, egy önmagunkon túlmutató világszemlélet.. bizony rengeteg dolgot lehetne ide felsorolni, de a "tudatosság" már önmagában is mindent megmagyaráz.. Tudatosságba tartozik az is, hogy másokat elfogadunk.. elfogadjuk, hogy sokfélék vagyunk, más-más egyéniségek.. És azért mert a másik ember másképp csinálja, még nem rosszabb vagy hülyébb, csak ő úgy tudja.. ha ezt tudatosítjuk, már kikerülhetjük a másokon való bosszankodást pl.. először is ha bosszant, idegesít valami/valaki, arról csak te magad tehetsz.. erre jöttem rá én is itt a kis győri otthonomban, ami néha rettentő zajos.. ha bosszankodok a zajokon, attól még a helyzet nem fog változni.. megoldásokat kell keresni, nem idegeskedni.. annak semmi értelme.. a zaj okozóját marhára nem érdekli, ha felhúzom magam miatta.. engem viszont kell hogy érdekeljen, hogy ne okozzak kárt magamnak a "mérges" állapottal.. ugye senki nem akar "mérget" adni magának.. jól kifejezi ez a szó, hogy mit teszünk magunkkal, ha haragszunk, bosszankodunk.. nem attól öregszünk, mert eljárnak az éveink.. hanem a negatív magatartásunktól.. szóval érdemes tanulni azoktól, akik tele vannak energiával, életerővel és sugároznak.. mert ők tudnak valamit! Tőlük érdemes tanulni! Nem az okoskodó "én aztán mindent tudok" "ki ha nem én" szájhősöktől.. ez a típus képes földbe taposni az embert és átgázolni rajta.. ezt a típust jobb kerülni!

A másik dolog, amire Gábor írása felnyitotta a szememet és elgondolkodtatott.. "az egymás iránti érzések kifejezése, felvállalása" Azt gondolom a legfontosabb! Mennyire jó érzés már ilyet olvasni saját magunkról! Most őszintén, ki nem szeretne egy ilyen kedves, lelkes, pozitív véleményt hallani saját magáról? Na, ne szerénykedjünk! Mindenki! Valljuk be, mindenkinek fontos az elismerés!

Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg úton voltam, rengeteg elismerést, bíztatást, pozitiv löketet kaptam rengeteg embertől, nemtől, kortól függetlenül, amik átsegítettek akár 1-1 nehezebb napomon! ezekért a mai napig hálás vagyok!! A hangsúlyt nem is magamra tenném, hanem általában, az egymás iránti elismerések kifejezésére! Csak épp Gábor írása az, ami beindította bennem ezt a gondolatmenetet..

Persze nem szabad, hogy csak ezektől függjön a jó érzésünk, a boldogságunk, de igenis nagy löketet tudnak adni! Továbbgörgetve a dolgot, azon gondolkodtam mennyire fontos, hogy egyszerűen és őszintén kifejezzük egymásnak, hogy mit jelentenek a számunkra! Azoknak, akik fontosak nekünk.. és néha azoknak is, akik nem annyira fontosak.. miért ne tehetnénk egymás napját szebbé/jobbá? Meddig tart odaszólni a másiknak "ejj, de jól áll ez a szoknya/nadrág, bármi" vagy csak, hogy köszönöm, hogy vagy nekem.. nyálas dolog? Nem esik jól? Nekem nagyon jól esik.. és amennyi ember ismeretet magamra szedtem, szerintem még sokan másoknak is jól esik.. Egy-egy kedves, építő jellegű megjegyzés, dícséret, elismerés életeket képes megváltoztatni.. sokszor még egy mosoly is.. és 1-1 megalázó, degradáló megjegyzés ugyanúgy képes életeket, reményeket lerombolni, összetörni, gyilkolni..
Hányszor hallottam régebbi közegemben hogy "de álmosnak nézel ki, nem aludtad ki magad?" .. valóban zaklatott időszakom volt, és nem éreztem jól magam.. ez kisugárzott rajtam.. tudtam, tisztában voltam vele, hogy most nem nézek ki jól.. én is láttam magam a tükörben.. épp elég büntetés volt, miért kellett megjegyezni? vagy hogy de sovány vagy, kilógnak a csontjaid.. jajj de csontos a vállad stb.. te jó ég! Miért kell ezeket mondogatni? Aki sovány/kövér/fáradt stb nyilván tisztában van vele.. nem kell senkit bántani a külseje miatt! Nagyon mély sebeket tud okozni annak, akinek még nem épült ki az egészséges önbizalma/önbecsülése..
Emlékszem pár éve Amerikában voltam a rokonaimnál.. nézelődtem egy boltban, amikor odajött egy vad idegen nő és azt mondta "de jó a hajad, szuperül áll, milyen különleges" Én meg néztem elkerekedett szemekkel, hogy te jó ég, ezt nekem mondta?? Rövid hajam volt akkor.. Lefutott bennem a jó mélyen belémrögzült gyerekkori program, mely szerint nekem szar hajam van, vékonyszálú, semmitmondó.. Tehát a természetes reakcióm, hogy csodálkozom, hiszen egy szar hajra nem mondják, hogy jó.. vagy akkor mégse szar? Csak azért mert vékonyszálú, még nem biztos, hogy szar! csak ez jól el lett velem hitetve, ahogy sok minden más is.. nem hibáztatok érte senkit, mert egyszerűen csak Édesanyám nem gondolta végig hogy tudatosság hiányában milyen károkat tud okozni az egészséges önbizalmam kialakulásában.. nekem a feladatom ezt teljes mértékben saját magamnak építeni ki.. sokáig őt okoltam érte, de ez megint butaság.. Tudom, hogy rosszat nem akart! És ezt most őszintén mondom.. túl vagyok már a lázadáson, még akkor is, ha nálam ez elég sokáig eltartott.. Alapvetően a szülők jót akarnak, csak ők sem tanulták meg hogy is kellene csinálni.. főleg abban az időben még kevesebb volt a tudatos ember.. nem volt net, nem hullott az ember kezébe ennyi információ..
Visszatérve Amerikára.. nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy ott történt.. persze nem extrém eset, itthon is előfordul, hogy az embert leszólítják idegenek pusztán dícsérő szándékkal! Tényleg, itthon is volt ilyenben részem.. pár éve egy néni odajött hozzám az utcán, és megdícsérte a kék-fehér virágos nyári ruhámat.. 20-as éveimben az utcán megállított egy férfi, hogy de szép szemed van.. pedig emlékszem épp kicsit másnapos voltam valami brutál házibuli után homályos tekintettel.. Persze ezek külső dolgok.. az idővel változik.. de akkor is fontosak! Legbüszkébb mégis arra vagyok, ha a tetteimmel kapcsolatban kapok elismerést.. és ez az, ami eddig hiányzott az életemből..
Dícséretek, elismerő szavak.. hatalmas szárnyakat tudnak adni! Hogy valaki engem, vagy valamit rajtam/belőlem szépnek vagy jónak látott akkor! Hatalmas dolog!
Amerikában volt alkalmam szemlélődni, tapasztalni az ottani mentalitást.. csak 2 hetet voltam, de bőven átjött az, hogy ezek az emberek egymást segítik.. hogy nem foglalkoznak azzal, hogy vagy felöltözve, hogy egy szakadt kabátban és egy ujjközé papucsban mész ki az utcára.. egyszerűen nem érdekli őket, nem botránkoznak meg, nem szörnyülködnek egymáson.. valójában mi értelme szörnyülködni a másikon? de tényleg? Arról nem is beszélve, hogy akinek tervei, céljai vannak, azokat segítik elérni.. azt mondják Amerikában bármit lehet csinálni, csak keményen kell érte dolgozni.. de nem raknak az utadba 1000 akadályt.. nem nyomnak le, nem röhögnek ki, hogy ezmá mekkora hülyeség, ezt akarod csinálni, ebből akarsz megélni? hanem azt mondják, jó ötlet, csináld!
Valamiért mi magyarok szeretjük egymást lehúzni, sőt, beledöngölni a földbe, csak azért mert az a másik más, mint én, mer kilógni a sorból, mert vannak önálló gondolatai, és valamit másképp csinál. Én is magyar vagyok, és abszolút hajlamos az ilyesmire, nem "távolról" beszélek ezekről.. csak nagyon hálás vagyok érte, hogy már tetten tudom érni ezeket a gondolatokat! Az irigységet! Mert valójában minden egymás felé dobott negatív érzésünk, megnyilvánulásunk egy tőről fakad: marhára irigyeljük a másikat!! Pedig semmi értelme! sosem leszünk olyanok mint a másik.. mert mind egyedi "ajándékot" kaptunk.. magunkat..  a kis talentumunkkal együtt.. és semmi más dolgunk nem lenne, mint azt kibontakoztatni.. és egymásnak segíteni a sajátja kibontakoztatásában! együtt bontakoztatni ki egymást! Jé, te ebben vagy jó, várj segítek, ismerek valakit aki közelebb visz a célodhoz.. nahát te meg erre mész, várj, ajtót nyitok akkor.. miért nem vagyunk ilyenek? Aki így gondolkodik, nehogy magára vegye! Aki meg nem, az vegye nyugodtan..mindig van mit tanulni, én is tanulom! Nem fogunk sosem tökéletesen viszonyulni a másikhoz, de törekedhetünk rá! Csak egy jó szó, egy dícséret.. legalább és leginkább családon belül! Az a legfontosabb! Na, tegyétek meg! Mondjátok el valakinek, aki fontos számotokra! Hogy mekkora ajándék ő neked! Férjednek/feleségednek, gyerekednek/szülődnek, barátodnak, munkatársadnak, tanítódnak, pénztárosnak, juhásznak, postásnak, mosógépszerelőnek, bárkinek! ha nem teszitek meg, sosem fogja megtudni.. és lehet, hogy magadat fosztod meg valami ajándéktól.. tudom, hogy ez egy nehéz lépés.. de nem lehetetlen ;-) Vagy ha nagyon nem megy, akkor kezdésnek csak mosolyogjunk többet a másikra..
/Le kell írjam a mai mosoly történetemet.. a sparban fizettem épp, már a zárás előtti órában, elővettem a cicafej pénztárcámat, amivel még a spanyol úton ajándékoztam meg magam, Leonban. Csak úgy lazán kiraktam a pultra.. a pénztároshölgy rámosolygott, aztán meg rám.. "Ez az, tetszik neki!!" -nyugtáztam..mint egy gyerek, akinek megdícsérik a játékát..  hát olyan jó kedvem lett tőle, hogy majdnem hazáig mosolyogtam.. még az eső is elállt.. :) a mosoly ereje igenis naagy!

Gábor, köszönöm Neked, hogy erre az írásra inspiráltál.. már régóta ígértem, de van amit nem lehet elkapkodni! Örülök, ha ennyire sokat jelentett neked az a kis kagyló és a képeslap. Azt gondolom csodálatos ember vagy, és ne állj meg az úton! Bármit el tudsz érni! Maradj mindig ilyen fiatal, de persze éljél sokáig, hogy minél többen tanulhassunk tőled! :)


2017. április 27., csütörtök

1 nap az úton, Győr-Lébény 2017.04.25

Tegnapelőtt végigjártam a Magyar Camino Győr-Lébény szakaszát. Ahogy írtam is, Zsófi zarándoklata nagyon megihletett, éreztem, hogy mennem kell nekem is, mégpedig „azonnal”.. Olyan izgatottan készülődtem, mintha valami hatalmas utazásra indulnék.. pedig csak egy nap 26 km, és aznap már jövök is vissza (busszal..) Lázasan csomagoltam a másnapi élelmemet, hiszen azon a szakaszon semmilyen lehetőség nincs, nem érint az út lakott területeket. Igyekszem mostanában odafigyelni a táplálkozásomra (hétfő óta :D) így elhatároztam, hogy a túlzott fehérliszt fogyasztást és az édességeket kerülni fogom. Zabkását tettem reggelire, ebédre pedig halat zöldségekkel, abonettel. Desszertnek az elmaradhatatlan banán.. J
Úgy terveztem 7-kor indulok, így sikerül 8.15-kor.. de nem voltam elkésve, annyira nem zavart. A caminon sem indultam ennél korábban, most sem hazudtoltam meg önmagam. Persze a nagyon korai indulásnak is van egy varázsa, biztosan azt is ki fogom próbálni ;-)

Nagyjából emlékeztem az útra a tavaly évről, de most is meglepett mennyire hosszú és mennyire egyenes.. persze itt-ott át kell menni úton, vasút és autópálya alatt, de ez mindössze 3-szor fordul elő onnét számítva, hogy rácsatlakozunk az első töltésre.. igen, az út szinte végig töltéseken visz.. nagyon igyekszik, hogy feltöltse a zarándokot J Engem sikerült! Olyan gyönyörű idő volt, hogy már 9.22-kor megszabadultam a hosszúnadrágomtól és rövidre váltottam..  az első rövidnadrágos gyaloglás.. a gyermeki öröm érzései.. süt a nap, néha virág vagy fűillat csapja meg az orrom, minden gyönyörű zöld.. csak én és az út.. hihetetlen felszabadító érzés! Ha tele van a …-k mindennel sétáljatok egy nagyot! Szánjatok egy napot egy egyedüli sétára valami kedves szakaszon. Nagyon jó hatással bír! Első pihenőmet a Radnóti emlékműnél tartottam, ez 5,7 km a Rába kettős hídtól. Gyönyörű orgonabokrok szegélyezik a kis parkot, pár kőpadon megpihenhetnek a zarándokok. Itt fogyasztottam el almás-zabkásás reggelimet. Számomra olyan meghitt ez a hely. Jó itt egyedül lenni.
Rengeteg erőt éreztem magamban a gyalogláshoz, pedig bevallom most az utóbbi időben nem nagyon mozogtam.. és eléggé hiányzott.. szokásomhoz híven rengeteget fotóztam útközben, most csak telefonnal. Készítettem egy kis útleírást a szombati közös zarándoklatunkhoz, ezért igyekeztem minden fűszálat megörökíteni, nehogy bárki is eltévedjen a szinte nyíl egyenes és amúgy is jól kijelölt úton :D rájöttem, hogy tök jó dolog útleírást készíteni.. valamiért mindig is szerettem dokumentálni.. régebben is sokszor írtam útinaplót a különböző utazásaimról egész apró jelentéktelen kis részletekig.. lehet hogy senkit nem érdekelt, de én mindig jókat nevettem rajta, hogy mennyi baromságot le tudok írni.. J

A Radnóti emlékpark után nincs több kimondott pihenő hely, viszont a töltés mentén a fűben bármikor ledobhatjuk magunkat. Sajnos kissé félre képzeltem az időjárást, és esőkabáttal, meleg kabáttal készültem, túrakalap nélkül.. :P ezt már említettem valahol, hogy pakolásban sose hallgassatok rám.. :D A nap melegen tűzött, jól fejbe is vágott bal oldalon, picit leégtem, és napszúrást kaptam.. annyira nem volt izzasztó meleg, de a nyílt terepen a nap eléggé oda tud kapni..

Az út egy autopálya alatt vitt át, nagyon vártam ezt a helyet, ugyanis tavalyi utamon ide rajzoltam fel az első cicazarándokomat.. Zsófit, aki előttem egy nappal járt, kértem is, nézze meg ott van-e még.. sajnos nyoma veszett, valaki letörölte mosogatószivaccsal, csak pár zöld nyom maradt belőle.. L Filc volt nálam, készültem az újabbra J Bekanyarodok az autópálya alá, meglátom a nagy oszlopot a sárga nyíllal, megdobbant a szívem.. majd szomorúan nyugtáztam, itt állnak a közútkarbantartók közvetlenül az oszlop mellett, hát a szemük láttára biztosan nem fogok rajzolni.. közelebb mentem, majd megpillantottam Zsófi üzenetét a falon..

annyira megörültem, hogy közútkarbantartók ide vagy oda, már nem érdekelt, vettem elő a filcet és ismét nyomot hagytam az utókornak.. Amit letörölnek, azt pótolni kell J

A karbantartók persze ügyet sem vetettek rám, pedig elképzeltem, ahogy kihívják a rendőröket, majd elvisznek bilincsbe verve közterület rongálás miatt.. a jegyzőkönyve bekerül majd: „Alkoholos filccel Cicazarándokot rajzolt autópálya tartópillérre nyilvános helyen” Mekkora abszurd hülyeség lett volna :D

Szóval összesen ennyi kalandom volt az úton, itt-ott hagytam még nyomokat, majd kb félúton elvesztettem a filctollamat fűben heverészés közben.. gondoltam ez egy jel, hogy hagyjam abba a rajzolást ezen a szakaszon.. Lehet később leleplezték volna a filces zarándokot..
Később egy gyanús autó meg is állt mellettem Börcs település közelében, érdeklődtek Börcsről jövök-e.. mondtam győrből.. „Ja, akkor csak kirándul?” –Igen. Ez volt az egyetlen beszélgetésem útközben.

Már nagyon lógott a nyelvem amikor megpillantottam a „Lébény 4,7 km” feliratú táblát.. végre árnyasabb útra kanyarodtam, és hamarosan feltűnt a város a távolban a kéttornyú Szent Jakab templommal. Szaporáztam a lépteimet, nagyon küzdöttem a fejfájással és a 1,5 l vizem is elfogyott.. alig vártam, hogy a „Zarándokok kútjához” érkezzek és megtöltsem az üvegem akárcsak a hosszú úton..  A városka nagyon barátságos, vidám feliratok díszítik az épületeket, tetszik, hogy a LéBény-ben a B betű egy szivecskét formáz.. sajnos ezt épp nem fotóztam le.. a tarka tulipánokat annál inkább.. Ismerősek voltak az utcák, a házak, megint ugyanazokat fotóztam mint tavaly.. van, ami nem változik.. J

Megérkeztem.. vissza kellett nyelnem pár könnycseppet ahogy megláttam a templomot és a Szent Jakab Látogatóközpontot.. a zarándokok padját.. itt ültem le tavaly.. itt pihentem meg az árnyas fa alatt a nagy kőtemplom falai mellett, az oldalsó bejárattal szemben.. és akkor jött az a német kedves bácsika, aki megajándékozott 20 euroval.. milyen szívet melengető érzések voltak ezek! Megérkeztem, túl voltam egy napon, de mennyi és mennyi várt rám még, te jó ég.. Most is megérkeztem, túl voltam a mai napon.. de tudtam aznap ismét visszatérek az ismertbe, buszra szállok majd és hazamegyek.. ez nem ugyanaz.. hogy mikor éreztem jobban magam? hmmm… 
szerintetek?


A „Zarándokok kútja” nem működött, sajnos még nem engedték rá a vizet.. picit elszomorodtam, ahogy tekergettem, de hiába.. bementem a látogatóközpontba, Gizi fogadott.. épp úgy, ahogy a nagy úton.. nagyon megörültünk egymásnak.. már előző nap írtam neki, hogy jövök.. várt.. a fejfájásom tetőzött, éreztem hogy ez komolyabb napszúrás lett.. leültem a kanapéra, pihentem egyet, Gizinek meséltem az élményekről, sokáig beszélgettünk.. később megjelent Feri is, Gizi férje.. emlékszem, mikor tavaly a vacsorámat készítgettem a kinti padon a szállásom előtt, akkor megjelent egy pohár vörös borral.. hmm de jól esett.. J de jó volt őket ismét látni.. Nekem ők is az utam része…  Képeslapokat cseréltünk.. Cicazarándokost Lébényesre.. közben megtekintettem az El Caminos fotókiállítást.. ennyi Caminos élményt egy napra.. és de jól esett.. a fejfájásom is elmúlott.. 

Gizi nézett nekem buszt, az elsőt lekéstem, annyira elbeszélgettük az időt..nem bántam.. A 6 órással jöttem végül haza, visszacsöppentem a városba a sok jólöltözött ember közé a kis szakadt rövidnadrágommal és a kagylós hátizsákommal.. kilógni a sorból.. már megint.. nem zavart :) szívemben mindig kagylós vándor maradok, bárhogy is a hogyan tovább.. ;-)

2017. április 26., szerda

Győr-Lébény avagy 1 nap a Caminon

A bejegyzés a 2017.04.29 közelgő zarándoknap alkalmából készül, egy kis útleírást is tartalmaz, aminek különösebb értelme nincsen, hiszen eltévedni szinte lehetetlen.. nekem tavaly azért sikerült egyszer rossz irányba fordulnom, de ez nem meglepő.. 

Az eseményen 17 résztvevő jelezte, hogy eljön, és még ennél is több érdeklődő.. hogy ténylegesen mennyien leszünk ez majd szombaton kiderül :) ha tippelni kéne azt mondanám kb 20.. persze bármennyien leszünk, pont úgy lesz jó ahogy, és akik leszünk! Mindenesetre köszönjük a bizalmatokat, a lelkesedéseteket, hogy megtiszteltek bennünket egy közös 1 napos zarándoklattal, egy látványosságokban nem túl gazdag útvonalon.

Indulás, gyülekező: 9:45-10:00 Széchenyi tér Győr
Aki kocsival jön messzebbről és Lébényben szeretné hagyni az autót, néztem buszt:
2 lehetőség van: 7:53-kor indul Lébényből, viszont 8.30-ra már Győrben van.. (ez elég korai..)
másik: 9:39 indul Lébényből, 10:10-re érkezik Győrbe.. (ha ilyen lesz, akkor szóljon, mert az indulást tolni kell..)


Sajnos az időjárás fokozatos lehűlést mutat, és esőt is ígér.. ezzel mindenképp számolni kell..
Akkor pár tipp ahhoz, mit hozzatok: esőkabát!! (esőnadrág ha van) + eső elleni védelem a táskának (védőhuzat vagy mindent eltakaró poncsó) esernyő is jöhet kiegészítésnek. Legjobb lenne extra kényelmes vízálló cipő.. az első a kényelem.. sík talajon megyünk 26 km-t, bármilyen gyalogló vagy futó cipő jó.. sajnos az enyém nem vízálló, de mindegy, azért megyek :) Ruházatban a klasszikus "réteges öltözködés" a legjobb.. de inkább a hidegebb időre készüljetek!
Ahogy már írtam, az úton semmilyen vízvételi sem élelmiszer beszerzési lehetőség nincs, így kérlek hozzatok magatokkal elég vizet (2 l ajánlott) + annyi ennivalót amennyit csak szeretnétek enni az úton. Ha nagyon jól haladunk este 6-nál előbb akkor sem valószínű, hogy megérkezünk Lébénybe. Aki nem siet lehetőség van meleg ételt/italt fogyasztani vagy a Jimmy's pizzeriában vagy pedig a Lisztes étteremben. Ez már opcionális természetesen, senkit sem kényszerítünk rá :)

Mivel aránylag sokan leszünk, nem biztos, hogy végig mindenki egy tempóban tud haladni a "tömeggel"..a hangsúly nem is azon van, hogy mindenki "kötelezően" együtt menjen, hanem, hogy mindenki jól érezze magát, és nyitottan tudja fogadni az út ajándékait. Hiszem, hogy mindenkinek tartogat valamit ez az út.. hogy senki nem fog "üres kézzel" hazamenni.. ehhez csak egyet kell tenni, nyitottan fogadni mindent.. érzéseket, gondolatokat, benyomásokat, beszélgetéseket.. a másik embert.. persze a "kell" talán nem a legjobb szó, hiszen semmi sem kötelező :)

Petivel úgy terveztük, hogy 3 nagyobb megállót tartanánk. Az elsőt Győrben a másodikat útközben a 3.-at Lébényben :D
Na de komolyan: elsőt a Radnóti emlékműnél, ami kb 5,7 km a Rába kettős hídtól. Az első szakasz a ráhangolódás az útra.. mivel nem ismerjük egymást, kitaláltuk, hogy tartanánk az emlékműnél egy kis bemutatkozást.. mindenki azt mondja el magáról, amit fontosnak tart, amit megosztana a többiekkel.. semmi kötelező eleme nem lesz :) továbbá azt, hogy mi inspirálta erre a kis zarándoklatra, miért döntött úgy, hogy eljön. Eközben lehet enni-inni, úgy hogy közben azért egymásra is tudjunk figyelni. Ennyi a "hivatalos" rész.. Azért gondoltunk erre, mert mégiscsak egy közösséget alkotunk, ezzel egy kicsit személyesebbé tudjuk tenni.
A másik két megállót pedig valahol az út mellett.. sajnos még padok sincsenek sehol, jó idő esetén biztosan javasolnám a plédet, polifoamot, de ha esik akkor úgysem ülünk le a földre.. kemping székeket meg ne cipeljünk :) szóval a másik 2 megálló majd adja magát, nem szervezzük túl.. egy fedett hely lesz majd, amikor az út átvisz az autópálya alatt..

Visszafelé útról:

A buszmegálló a Látogatóközponthoz 5 percre található..
Győrbe induló buszok: 18.14; 20.33 (átszállásos verzió) 20.38 átszállás nélkül! utazási idő átlag 40 perc. A jegy teljes áron kb 500 Ft. 
Vasútállomás még 4,6 km a központtól.. szerintem maradjunk a busznál..

Kis leírás az útról:


A győri szakaszt nem részletezem, a városból biztosan együtt megyünk ki.. átmegyünk a Rába kettős hídon, majd a Sziget városrész felé vesszük az útirányt.. a Kódex nyomdánál láthatunk Caminos jelet, onnantól teljesen egyértelmű. Ezen a hídon fogunk átmenni.ami egyben kivezet a városból..

Kiérünk egy kevésbé forgalmas műútra, ahol balra fordulunk

Majd elérünk egy körforgalomig, ahol Pinnyéd irányában kimegyünk

Ezután rövid ideig a kerékpárúton haladunk, majd felmegyünk a töltésre.. innetől megkezdődik az igazi  "töltéses" zarándoklat :) Reméljük jól feltöltődünk :D

töltésre fel!

Mindeközben már számtalan Caminos jellel volt dolgunk.. a jelölések jók, hála a Szent Jakab Baráti Kör munkájának!!

Egy darabig még házacskák tarkítják az utat jobb oldalon.. 

Majd feltárul előttünk a végtelen töltés..


jobb kéz felől egy kis tavat látunk majd..

később feltűnik pár rózsaszín ház meglehetősen nagytestű kutyákkal és még nagyobb libákkal. 


Ezután nem árt résen lenni, mert megérkezünk hamarosan a jobb kéz felől található Radnóti Miklós emlékmű. A kis emlékmű park jól el van dugva gyönyörű orgonabokrok mögé, az útról csak a bokrok látszanak és a lépcső, ami odáig vezet.. itt tartjuk majd az 1. pihenőt.
a szoborhoz vezető lépcső
Radnóti emkékmű

A pihenő után ismét útra kelve, az út elágazik, nekünk balra kell fordulni.. jelölés természetesen lesz!
ezt nektek hagytam tegnap, de valószínű már nem lesz ott.. :(

ő viszont remélhetőleg ott lesz :)
Egy ilyesmi úton megyünk tovább:
a nagy fehér háromszög, avagy kicsi murvás út 

Ismét egy elágazáshoz érkezünk, jobb kéz felől Abda feliratú híd szép címerrel csalogat, tavaly bedőltem neki és arra indultam, de hiába.. az út a másik irányba visz.. szóval balra fordulunk és átkelünk a főúton.. elég forgalmas, arra vigyázni kell!
erre nem megyünk :)

Főút túloldalán a változatosság kedvéért egy töltésen haladunk tovább.. mindenki érzi ahogy töltődik egyre jobban :)

Néha megpillantunk 1-1 vidám útmenti jelzőkövet..
:)
Egy vasúti sínhez érkezünk, előtte az út lefelé ível jobbra, azon lemegyünk, a híd latt átkelünk, majd balra fel és folytatjuk tovább a töltésen..
jobbra le
"híd alatt, híd alatt.."
A híd alatt mindenkinek elkezd hiányozni a töltés.. de aggodalomra semmi ok, máris tovább töltődhetünk..
ezen a jó kis töltésen..

Nemsokára változatos természeti jelenségeket csodálhatunk, ugyanis a Rábca-folyóhoz érkezünk:
meghitt folyó
Ezután hamarosan elérkezünk az autópálya alatti átjáróhoz.. érdekessége, hogy egy vastag sárga nyíl is található itt a Caminos kagylós jelzésen kívül. És még 1 érdekes "falfestmény", de maradjon valami szombatra is.. ;-)

Az ingerek felszaporodnak, ismét feltűnik 2 fehér ház és távolabb egy nagy kémény.. a civilizációra kezd emlékeztetni.. de valójában ez csak illúzió:)

A nagy kéményes hely egy vízierőmű helyszíne, ahol csodás sárga virágokkal igazi fotócsodák készíthetők a távoli épülettel (ami mellesleg egy 1889-es vízierőmű).. persze egy jó gép nem ártana hozzá :
itt a tavasz

A sárga szín továbbra is gyönyörködteti a szemünket, ezúttal repcemező formájában..

A következő kereszteződésben az út jobbra visz, ezt kagylós tábla jelzi elég feltűnően:

Ismét egy folyóhoz érkezünk, amiben 2 hattyú lakik.. tegnapi utamon volt szerencsém hozzájuk.. a folyópartra amúgy nem visz le az út, csak opcionális pihenőhely..

Murvás úton haladunk tovább, majd az út 2 felé ágazik, mi balra megyünk.. jelzőtábla van!
válaszút
Murvás töltésen megyünk tovább..
amerre a nyíl mutatja..
Próbálkoztam önkioldós képpel, de sajnos csak ennyire futotta.. telefonnal nem egyszerű..
ejj pedig az úton mennyi hátizsákos távolodóst készítettem.. 
így maradt a béna selfie..
Közben annyira meleg volt, hogy letértem a töltés bal oldalára, ahol a fák adtak némi árnyékot.. sajna így is napszúrás lett belőle.. 
"Járt utat a járatlanért..." (hagyd csak el :)
Mellesleg murvás töltésen vitt tovább az út..
elnézést ha egy banán belelógna a képbe.. véletlen..

Ez az út volt a leghosszabb.. teljes mértékben végeláthatatlan.. egy lélekkel sem találkoztam sehol..
Mire ezt a táblát megpillantottam már lógott a nyelvem és a vizem is elfogyott.. én csak 1,5 litert vittem, nem elég..
Szóval Lébény felé egy hirtelen jobbost kell venni, majd egyenesen tovább..

Hamarosan egy orgonaillatú útra térünk.. végre 1-2 áranyas fa!
az orgonaillat viszonylag szezonális.. télen ne keresse senki!
hmm de finom :)

Egy kissé betonosabb úton megyünk tovább, távolban már feltűnnek Lébény háztetői és a Szent Jakab templom tornyai..


 Egy kedves kis útmenti felirat.. tavaly nagyon örültem, mikor belebotlottam :) és milyen igaz..

 Ahogy beérünk a városba, kérünk mindenkit vegyen vissza egy kicsit a tempóból! Nem lehet Lébénybe csak úgy hirtelen bezarándokolni :)


 Ezen az úton haladunk befelé a városba..

 Az utca végén a zöld háznál balra fordulunk..(tábla jelzi)

 Ez a kutya elég veszélyesnek tűnik..de rajtunk már nem fog ki :)
morg-morg..

 Tavaly ugyanezt a házat fotóztam, már akkor is megfogott.. megnyugodtam, hogy idén is :)
 Ismét balra..

 Majd hirtelen gyönyörű tulipánok közt találjuk magunkat.. remélem szombatig még bírják! annyira szépek..


1848-49-es szabadságharc mártírjainak, hőseinek emlékére
és a Lébényi nemzetőrök tiszteletére
állíttatta Lébény városközössége
2017
 A szobortól 2 perc és megérkezünk a Lébényi Szent Jakab Látogatóközponthoz. Nem mondom, hogy nem jöttek ki a könnyeim, amikor megpillantottam az épületet.. a tavalyi út.. hát igen...

Lébény azért fontos helyszín, mert hivatalosan a Magyar El Camino itt ér véget..a Látogatóközpont nagyon szép kívül, belül, sajnos megnézni nem tudjuk, mivel 5-kor bezár..itt adják ki az oklevelet a Magyar El Caminot végigjárt zarándokok részére, illetve pecsétet is lehet szerezni a zarándok-útlevélbe.

 Tavaly ide dobtam le magam elsőként ahogy megérkeztem.. itt kaptam egy német idősebb úrtól 20 eurot az utamhoz.. cserébe egy horgolt nemzeti színű szivecskét adtam neki.. akkor még volt nálam..
zarándokok padja.. az én padom :)

Muszáj, hogy betegyem a tavalyi képemet ide..:) mennyire más érzésekkel érkeztem akkor, és mennyire mással tegnap.. na és majd szombaton? :)


Pont a paddal szemben áll a hatalmas Szent Jakab templom.. nagyon szép, kicsit az Astorgai katedrálisra emlékeztet..sajnos bemenni ide sem tudunk majd..
Szent Jakab kút, igazi felfrissülés a fáradt zarándokoknak.. tegnap még nem volt ráengedve a víz.. de emiatt ne aggódjon senki, vendéglátó egységben tudunk szerezni vizet!

templom oldalsó bejárata

Szent Jakab látogató központ
És akkor pár fotó belülről: 






Szent Jakabos selfie..

a pecsét 
Gratulálok annak, akinek volt kitartása elolvasni.. :) Akkor találkozunk szombaton!! Jó készülődést! :)